Holt tér

12 Hozzászólás

május 29, 2018

Neuro Lingvisztikus Programozás, modellezés, metafora, holt tér

Mindig is szerettem az alagutakat meg a folyosókat, nem kizárt, hogy előző életemben vakond voltam, de nadrág nélkül, vagyis nem a mesebeli kisvakond, bár, ebbe ne menjünk mélyebben bele.

A lényeg, hogy az alagutakban nem látható, hogy mi van odakint, és ha még pontosan tudnánk is, hogy hol vagyunk épp, akkor sem látjuk ezt, csak van egy elképzelésünk. Mondjuk, nekem nincs. Piszok rosszul tájékozódom, viszont bármikor játszi könnyedséggel, teljes természetességgel, sőt, spontán el tudok tévedni. Az ezzel kapcsolatos élményeimet talán már megosztottam valamikor, így erre ne is fecséreljük a szót. Bár, lehet, hogy pont ebben gyökeredzik a vonzalmam az alagutakhoz, hiszen egy alagútban nem igazán lehetséges eltévedni, ez még velem sem fordult elő soha, mert azt mindig tudtam, hogy milyen irányba megyek (de csak az alagútban).  Az egyik oldalon bementem, a másikon kijöttem. Ilyen zseniálisan meg tudom oldani ezeket a helyzeteket.

Csőbe húzva

Bár eddig a valóságos alagutakról beszéltem, sokkal érdekesebb, hogy hány metaforikus alagút van az életünkben. Az olyan utakra gondolok, amelyeken stabilan járunk nap mint nap. Talán már évek óta használjuk ugyanazokat az utakat, és sosem változtatunk rajtuk semmit.

Például vízóraleolvasóként járod a várost, és szereted a munkádat, csak a pénz nem elég, de ezzel megbarátkoztál, mert máshoz úgysem értesz, vagyis jó neked így is, mert VÉGÜL IS...

A "végül is" a beletörődés előszobája. Mindegy, mi a problémád, ha végül is, nem olyan vészes a helyzet.

- Végül is nem olyan rossz ez a párkapcsolat.
- Végül is sokan szeretik a ducikat.
- Végül is a megélhetést tudom biztosítani a családomnak.
- Végül is nem lehet mindenkiből író.
- Végül is, nem rossz ez az élet.

Jó nekem vízóraleolvasóként, végül is szeretem ezt a munkát, egy csomó emberrel találkozom, és különben sem biztos, hogy megérné bárhová elmenni.

A rossz helyeken alkalmazott közmondások különös biztonságot adnak saját kishitűségünknek. Lassan járj, tovább érsz. Bizony, hova rohanjunk? Majd meggondoljuk később. Nem szaladnak el a lehetőségek olyan gyorsan. Aki sokat akar, keveset markol, és addig jár a korsó a kútra, amilyen a törölköző. De ami a legfontosabb: Járt utat járatlanért fel ne adj.

Házi feladat:
Rakd félre az összes ilyen "bölcsességet", de azért tartsd meg őket, hátha egyszer tényleg szükség lesz még rájuk. Most azonban egy NLP előfeltevés. Sőt, kettő:

Minél több lehetőséged van, annál jobb.
A változékonyság lényeges.

Ne kérdőjelezzük meg ezeket az állításokat, csak tételezzük fel, hogy tényleg úgy van, ahogy mondják. Ebben az esetben viszont egy egyszerű utasítással leírható a siker receptje.

Addig változtasd a viselkedésed, amíg el nem éred, amit akartál.

A józan paraszti ész nem engedi meg, hogy kételyeket társíts a fenti recept hatékonyságához. Ha akarsz valamit, és teszel érte, és ha valami nem jön be, akkor mindig másképpen csinálod, máshogyan akarod megszerezni azt a dolgot, ami a személyes célod, akkor igencsak valószínű, hogy el fogod érni a célodat. 

Bármilyen célodra igaz lehet ez. Mindegy, hogy szálkás izomzatra, pályázati támogatásra vagy forró éjszakákra vágysz, neked kell érte csinálni valamit, hogy megvalósuljanak. Ha eddig kívülről vártad, hogy bekövetkezzék a csoda, ideje a saját kezedbe venni a dolgokat.

Ennek persze csak egyféleképpen működhet jól: Mindig TE legyél az irányító. Vagyis cselekedned, változnod és változtatnod kell, ha jól akarod érezni magad a bőrödben, és ha a legtöbbet akarod kihozni az életedből.

Sajnos azonban az emberek metaforikus alagutakon keresztül közlekednek, ugyanazt a rutint futtatják minden nap. Ezeken az utakon semmilyen lehetőséget nem láthatnak meg. Ezt úgy is szokták mondani, hogy az illetőnek csőlátása van. A vízóraleolvasó nem fogja észrevenni az állásajánlatokat, nem támadnak majd nagyszerű ötletei, nem fog hinni a változásban, mert elzárkózik mindezek elől. Eldöntötte, hogy a változás nem lehetséges, nem éri meg, vagy csak egyszerűen úgy tesz, mintha nem tudná, mit kell tennie.

Sok ember nem foglalkozik magával. Ilyenkor a "bizonytalan" és "tanácstalan", esetleg az "összezavarodott" jelzőket használják magukra, mintegy felmentésként a cselekvés alól.

Olyan szerencsétlennek érzem magam. Nem is hiszek már magamban. Az önértékelésem közelíti a zérust. Örülök neki, hogy lyuk van a fenekemen. Ezt a helyzetet nem tudom megoldani. Képtelenség, itt ragadtam. Már nem is érdekel.

Ilyen és hasonló érzésekre és hiedelmekre van szükség, hogy annak a látszatát keltsük, hogy nem mi vagyunk ezért a felelősek. A körülmények mindent meghatároznak és mások miatt kerültem ilyen helyzetbe.

De egyik alibi sem állja meg a helyét.
Ha már eldöntötted, hogy valamit meg sem próbálsz, pedig fontos, vagy valamiről lemondtál, akkor nézz szét, hogy hány lehetőséget nem vettél figyelembe, amelyek mind változtatnának valamit a helyzeten. Egy hosszú ideje fennálló probléma esetén a legkisebb pozitív változás is rendkívül örömteli eredménynek számít. Miért is ne tennél valamit pont most a változásért? Nem éreznéd magad ettől jobban?

Máris kipróbálhatod.

- Kezdj el álláshirdetéseket olvasni.
- Járj el futni.
- Festesd be a hajad.
- Feküdj le esténként fél órával korábban.
- Mostantól megint olvass könyveket.
- Hagyd el a cukrot a kávédból.
- Hívd fel azt, aki tetszik neked.
- Hallgass zenét!
- Tedd bele mégis a cukrot a kávédba.

Apró tettek, amelyek új utakra terelnek.

Holt tér

Tudod, az autónak van holttere. A holttér egy holt tér. Azért holt, mert nem látjuk. Valami kitakarja azt a területet (vagy betakarja, vagy eltakarja, szóval... takarja.)

Eszembe jut, amikor a Vissza a jövőbe c. filmben Biff összetöri Marty McFly apjának a kocsiját, és amikor visszaviszi, még neki áll feljebb:
"Mit mondjak, egyszerűen nem tudom elhinni! Kölcsönadod a kocsit, és nem szólsz arról, hogy holttere van. Majdnem ott maradtam!"

Azért ebből is lehet tanulni önbizalmat, bár ez már inkább pofátlanság. 

Nagyon szeretem ezt a filmet, de az autó holttere kevésbé izgalmas most számunkra, vannak ugyanis azok a holtterek, amelyek a mindennapi életünkben mutatkoznak meg. Ez azt jelenti, hogy bizonyos dolgokat egyszerűen nem látunk meg. Valami (egy hiedelem, egy másik ember, korábbi tapasztalataink) falat emelnek körénk, amelyen keresztül nem vesszük észre a nyilvánvaló dolgokat sem.

Neked vajon vannak ilyen holtterek az életedben? Vannak olyan dolgok, amelyekre "vak vagy"?
Nézzünk csak pár alaptípust ezekből a holtterekből.

Más személyek által kitakart holtterek

Metafora, nlp módszer, kitakart holt terek

Mondjuk, hogy annyira elfogult vagy egy másik személy irányában, hogy azt sem veszed észre, ha kihasznál, vagy az orrodnál fogva vezet. Ha túlságosan meg akarunk felelni a másik személynek, akkor szemet hunyunk annak minden hibája felett, miközben magunkkal túl szigorúak vagyunk. Ez nem túl vidám dolog, mégis nyújthat egyfajta biztonságot és örömöt is. Az viszont biztos, ha van az életedben Valaki, akit szeretsz, az nagyon jó érzés, és áldozatokkal is jár. Legtöbbször. De aki egyedül van, az vélhetően alig várja, hogy hozhasson egy kis áldozatot.

A gyerekek is rád tudnak ám telepedni. Én minden nap megkapom, hogy a gyerekeim hülyére vesznek, mert nem tudok nekik nemet mondani. Legyen ez az én vakfoltom, nem látok túl a gyerekeimen. Azért igyekszem, de számomra ez a legnehezebben. Más nem tud igent mondani, én meg nemet nem tudok.

A szerető családtagok is rád telepedhetnek. Miközben csak jót akarnak, nem veszik észre, hogy megfosztanak téged lehetőségektől. Ez nem baj, a probléma ott kezdődik, ha te magad sem veszed észre, hogy a támogatásuk korlátokat emelt köréd.

Aztán itt vannak az ismerősök, a "barátok", a főnököd, és mindenki más, aki bele akar szólni az életedbe. Ha túlzottan nagy figyelmet szentelsz az általuk támasztott igényeknek, akkor bizony holttered lesz neked is, vagyis bizonyos dolgokat nem fogsz észrevenni az életedben.

Legyen minden rendben, legyen mindenki elégedett - ez amúgy sem reális elvárás, de az garantált, hogy lekorlátozod magad. Ha erre a problémára keresel gyógyírt, akkor tartsd észben a következőt:

Mindig te vagy a legfontosabb.

Csak így felelhetsz meg másoknak is igazán. Akinek nem tudsz így megfelelni, azokkal ne is foglalkozz. (Hacsak nem egy nagyon fontos személy az.)

Hiedelmek által létrejött holtterek

Gyerekkorodban kinevettek az osztályban, és azóta is félsz a nyilvános beszédtől?
Az exed csúnyán becsapott, és ma sem tudsz bízni senkiben a párkapcsolatban?
Elestél a biciklivel, és azóta sem használod?

Ha nem megfelelően értelmezed vagy értékeled az életed eseményeit, könnyen begubózhatsz a problémáidba.
Korlátozó hiedelmeket alakíthatsz ki, amelyek garantáltan "megvédenek" majd téged a kudarctól, a fájdalomtól, a csalódástól, és persze a pozitív változástól, a sikerektől és a boldogságtól is.

Ha vannak ilyen hiedelmeid (márpedig vannak, mint ahogyan mindenkinek vannak), nem biztos, hogy tudomásod van róluk. Az emberek legtöbbször TÉNYKÉNT kezelik ezeket a feltételezéseket. Hisznek bennük. Nem kérdőjelezik meg azokat, hiszen IGAZAK.

Ez egy igen erőteljes holtteret képezhet az életedben. Talán emiatt nem mész el az osztálytalálkozódra (kövér lettem, kinevetnek), az uszodába (nem való az nekem), nyaralni (honnan is volna rá pénzem). És minden, ami megoldást nyújtana, rejtve marad előtted. Fogyókúra (nincs rá pénzem meg időm és kitartásom), ingyen lehetőség az úszásra (nincs egy normális fürdőruhám sem), felajánlott ingyen nyaralás (költőpénz is kéne, meg kedvem sincs igazán), és így tovább. Ha egyszer beindul a kifogásgyár, nincs leállás. Semmilyen lehetőséget nem fogsz meglátni. Működik a holttér.

Van olyan, ami kellene, de sehogy sem jó? Biztosan tudod, hogy mit akarsz? Tettél érte valamit mostanában?
Ne aggódj, inkább tekintsük ezeket költői kérdéseknek. (Pedig nem is rímelnek.)

Rossz napok

Modellezés, metafora, holt tér, rossz napok

Van az úgy, hogy egyszer valami árnyékot vet az életünkre, ahonnan többé nem tudunk kilépni a fényre.

Életünknek olyan tragédiái lehetnek, amelyeket nem lehet "megoldani", mert azok nem problémák. 
Ha valakit elveszítünk, az hatalmas fájdalommal járhat, akkor is, ha az illető vígan éli tovább az életét. Szerencsétlen események, betegségek, vagy egyszerűen csak túl sok rossz és apró dolog együttállása miatt is kerülhetünk árnyékba. Ha innen nem tudunk kilépni, akkor saját magunkra lesz holtterünk. Csak a fájdalmunk, félelmünk vagy a haragunk lesz majd érezhető, és semmit sem teszünk igazán, hogy kilépjünk a fényre. 
Ez talán a legnagyobb holttér, a lehetőségek tejes elutasítása, teljes vakság az élet vidámabb oldalára.

Szerencsére azonban a hónapokon keresztül tartó éjszakákat is felváltja egyszer a fény, így el kell jönnie annak az időnek, amikor eleged lesz a saját szenvedésedből, és hirtelen megrázod magad, hogy elkezdj cselekedni.

Nem kell nagy dolgokra gondolni, apró változások is elindíthatnak az úton. Csak tegyél valamit.

Nos, ennek az írásnak igen nehéz betölteni a rendeltetését. Azokra a területekre akarom felhívni a figyelmed, amelyeket nem látsz.

Gondolkozz csak el, mi az állandó problémád? Mi az a nehéz élethelyzet, amelyből nem tudsz kilépni? Van-e olyan, amitől régóta tartasz, és ez megakadályoz téged valamiben?

Ha van ilyen az életedben, nem lehetséges, hogy a megoldás mindig is az orrod előtt volt, csak valahogyan holttérbe került?
Mi van, ha a sziklaszilárd szent meggyőződéseid valójában csak szappanbuborékok?
Mi van, ha mégiscsak van kiút a problémákból?

Szívesen látnám a gondolataidat a hozzászólások között...

About the author 

Tibi

A Mindennapi NLP alapítója, szerző, tréner, írásmániás, családapa. Ha meg akarod ismerni, olvasd el az írásait, kövesd a Twitteren: https://twitter.com/tibiszucs

  • Egészen biztos, hogy nekem is van holtterem, de a cikket elolvasva nekem inkább az ötlött az eszembe, amit nem akarok meglátni, mégis képtelen vagyok megszabadulni tőle. Békére és nyugalomra vágyok, de fene nagy pacifizmusomba mindig beletép a kegyetlenség, a brutalitás, erőszak,…

    • Ezzel a dologgal én sem tudok megbarátkozni. Nem jelentém ki, hogy a a világ egy szép hely, mégis meg kell benne találnunk a szépséget, és jobbá tenni azt, amennyire erre képesek vagyunk.

  • Szia Tibi!

    Már régóta olvasom a leveleidet és nagyon sokféle technikát kipróbáltam, de mind közül talán az NLP az ami konkrét ” fegyvert” adott a kezembe.
    Egy héten többször is kiállok magam ellen és használom. És rendszeresen győzök 🙂
    Most úton vagyok valami nagy és jó dolog felé és ez izgalommal tölt el. Ezt a sárkányt is le fogom győzni. 😀
    Nagyon köszönöm.

    Üdv,

    Gábor

    • Szia Gábor, küzdelmes kalandnak tűnik, amiről írsz, de örülök, hogy nyerésre állsz! 🙂

  • Szia Tibi!
    Írásod rávilágított néhány problémámra. Köszönöm szépen!

  • Szia Tibi! Van mit megbeszélni magammal írásod nyomán, köszönöm. Terveztünk külföldre költözést, ám ahol a munkahely adott (bejelentett, nagy nevű cégnél, leigazolható), ott a gyerkőkért nincsenek oda, 2 macsekunkért meg depláne. Már kint laknánk eredeti elképzeléseim szerint, de (!): 3 hónap alatt egy ingatlant lehetett egyáltalán megnézni; no reply, mert szó szerint versenyeztetik a leendő albérlőket. Rengeteg időt-energiát fordítottam a ?-re, mint alkalmazásban nem álló “ht.”: eredménytelenül. Adott ország nyelvén és angolul kerestem, magyarázva, hogy itt saját, kertes ikerházunkban élünk… Nem mellesleg roppant költséges díjak mellett bútorozatlan lakhelyek közül mazsolázhattunk, mert még konyha sincs általában (szóval rendezd be az ingatlant bútor/lámpa/szőnyeg/függöny szinten, mert fehér falakat kapsz; vásárlás, aztán később eladás). Épp, mint munkakereséskor tud előfordulni… Pl.: 98 nm-es lakást csak egyedülállónak, max.párnak adnak (gyerek felejtő!). Privát tulaj mellett ingatlanossal is felvettünk kapcsolatot, de hiába (nem tapadtak ránk, mint a piócák, icipicit sem). Lányunk felsős lesz, így csak ugyanazt az évet járta volna, amit most itthon, fiúnk most elsős, totál klappolt volna. Megjegyzem, volt idő – nem oly régen – mikor Italia-ban 1-2 hét alatt rendeztem az albérletkeresést. Feleannyiért bútorozott, normális paraméterekkel bíró lakot birtokoltunk külön garázzsal. Fagyasztottuk a projektet ééés jobban értékelem a jelenlegi helyzetet, mint korábban. Semmi sem véletlen. Majd, ha úgy kell lennie, akkor a csillagzat szerencsésen összeáll s klappolni fognak a dolgok. Meglátjuk. Ergo, több oldalról megközelítették a témát, az álom azonban egyenlőre nem teljesült. Szép napot kívánok!

    • Szia Noémi!
      Át tudom érezni a helyzeted, és szerintem jó döntés volt az elengedés. Ez egyébként nem könnyű, hogy az ember kitalálja, hogy csak kitartásra van szükség, és akkor majd jó lesz, vagy inkább vegyük észre, hogy nem kellene árral szemben úszni, mert nem véletlen az, hogy valami nem megy…

  • Nagyon jó irás, teccccik!
    És a mondanivalója is megszólit.
    Felhivja a figyelmemet 1-2 dologra!
    Hálás vagyok Neked, hogy ez igy van!
    Hála, hála!

    Szeretettel.
    Juli

  • {"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
    >