A változás öt fontos feltétele

Úgy tűnik, elindult egy pozitív változás körülöttünk világban, amely egyrészt természetesen jó, másrészt pedig még mindig jó, mert talán bennünket is arra ösztönöz, hogy nyitottabbá váljunk és visszazökkenjünk a megszokott kerékvágásba. Ugyanakkor van ennek egy hátránya is, mert a megszokott kerékvágás néha túl mély, és kellő motiváció és elszántság hiányában sosem fogunk belőle kimászni. 

Ez a bejegyzés a változásról fog szólni, amelynek természetesen az iránya csakis pozitív lehet. Nem akarunk rontani a helyzetünkön, és adná magát, hogy akkor javítani akarjunk azon, de sajnos sokaknak abban nyilvánul meg ez a javítás, hogy igyekeznek megőrizni azt, amivel rendelkeznek. Hasznos és szép dolog a megbecsülés, még többre juthatunk azonban az elégedetlenséggel, mert - ahogy azt mondani szokták - nem létezik stagnálás, csak hanyatlás vagy fejlődés van, és ha jobban belegondolsz, ebben van némi igazság. Ez pedig azt jelenti: Ha nem fejlődsz, akkor hanyatlasz.

Tételezzük fel tehát, hogy az okos emberek fejlődni akarnak. Fejlődni valami olyasmiben, ami javítja az életminőségüket. A célunk tehát, hogy elégedettebbek legyünk az életünkkel, vagyis - végtelenül leegyszerűsítve - boldogabbak legyünk.

Ha te magad nem tartozol ezen emberek közé, mert neked nem célod a fejlődés, akkor vélhetően ez a cikk unalmas volna a számodra. Ha azonban osztod a nézetem, miszerint a boldogság kulcsa a fejlődésben rejlik, akkor érdemes lehet áttekintened a most következő öt fontos feltételt, amely lehetővé teszi számodra a változást. Azért nem az öt legfontosabbat gyűjtöttem össze, mert a prioritások meghatározásával legtöbbször úgyis bakot lövünk, én pedig lelkes állatvédő vagyok. Maradjunk tehát annyiban, hogy ez a cikk öt NAGYON fontos dologról szól, amelyek téged is segíthetnek saját fejlődésed útján.

1. Akarat

Ez azt jelenti, hogy meg akarsz változni. Enélkül elindulni sem érdemes.

Ha valamit el akarsz érni, vagy meg akarsz szerezni, akkor sokszor elegendő kinyújtani a kezed és megragadnod a szóban forgó dolgot. Az emberek azonban sokszor nem teszik ezt meg, mindenféle okokra és akadályokra hivatkozva. Azt mondják például:

Megragadnám ezt a lehetőséget, de

• nincs rá időm,
• nincs rá pénzem,
• majd később,
• nem tudom, hogyan kell,
• nem biztos, hogy megérné,
• valószínűleg elrontanám,
• félek tőle...

És így tovább. Mindezek az okok lehetnek valósak természetesen, de van egy szörnyű gyanúm, miszerint az esetek jó részében mindezek csupán kifogások, mert valójában teljes nyugalommal megragadhatnák ezek az emberek a lehetőségeiket. A valódi ok, a valódi akadály, hogy NEM IS AKARJÁK megtenni.

Így, ha elégedetlen vagy az életeddel, mert pl. kevés az időd, a pénzed, a barátod, vagy önmagaddal vagy elégedetlen, akkor először is azt érdemes tisztáznod magadban, akarsz-e valóban változtatni ezen az áldatlan állapoton.

Az akarat nem azt jelenti, hogy valamit jó VOLNA elérni, vagy meg KÉNE csinálni, és az akarat nem is a panaszkodásban nyilvánul meg. Az akarat azt jelenti, hogy hajlandó vagy TENNI valamit a saját változásodért. 

Ha esetleg van évek óta fennálló problémád, amelyet sehogy sem TUDTÁL eddig megoldani, érdemes elgondolkodnod azon, hogy egyáltalán TETTÉL-E valamit a megoldásért, és ha igen, akkor vajon elegendő volt-e az a változáshoz. Ha a probléma még fennáll, akkor természetesen nem volt elegendő. Érdemes tehát tisztáznod magadban, hogy vajon rendelkezel a szükséges akarattal (és tenni akarással), vagy te is csak kifogásokkal takarózol jó ideje.

Ezen a ponton könnyen túl is léphetsz, ha egyszerűen elkezdesz cselekedni. Ilyenkor persze szükséged lesz egy jó adag makacs dacra (vagy dacos makra), mert az akadályok ilyenkor csőstül jönnek, hiszen az eddig kifogásként felhozott mentségek testet öltenek, és ezekkel meg kell küzdened. Ehhez pedig szükséged lehet még néhány dologra, például egy jó adag rugalmasságra.

2. Rugalmasság

Ez az úr a képen igencsak rugalmas. Kissé irigylem is ezért, bár én sokkal egyszerűbben szoktam megvakarni a fejemet. Különben pedig a kép csak illusztráció, hiszen nem testi rugalmasságra van szükséged ahhoz, hogy fejlődj. 

Kevesen vannak, akik karba tett kézzel nézik végig, ahogyan becsődöl az életük. A legtöbb ember megtesz bizonyos lépéseket, ha elégedetlen a fizetésével, a gyerekével, a házasságával, a csípőbőségével, a nyelvtudásával - és egyéb dolgaival, amelyeken javítani volna szükséges. Ezek a lépések vagy eredményesek, vagy hasztalan próbálkozásnak bizonyulnak. Eddig a pontig van rendben a dolog, mert ezután meg lehetne próbálni másképpen, de sajnos a legtöbben ugyanazt próbálják megint. Néhány újabb kísérletnek még van értelme, de egy idő után rá kellene ébredniük, hogy bizonyos utakon sosem fognak célba érni. Márpedig ezután is képesek hónapokon vagy éveken át ugyanazzal a nem működő, bizonyítottan semmit sem érő tevékenységgel tölteni az idejüket. Vagy, ha esetleg változtatnak valamit, akkor nem a megfelelő dolgot. Eddig vasvillával hányták a borsót a falra, eztán majd fakanállal próbálkoznak - egyre megy.

A probléma a határainkkal van. Ezek a belső határok szabják meg, hogy mire vagyunk hajlandóak és mi az, amire nem. A jó öreg komfortzónánkba bekuckózva keressük a kiutat, de az odakint van, mi pedig odabent.

Van egy pont, amikor hasznos felismerni, ha sehová sem vezetnek a járt utak. A járatlan utakhoz pedig arra a bizonyos rugalmasságra van szükségünk, amelyről írok. Ki kell lépnünk a megszokásokból, hogy adjunk egy esélyt azoknak a lehetőségeknek is, amelyek mellett eddig elmentünk az utcán.

Van egy elég jó NLP előfeltevés, amely így szól: "Minél több lehetőséged van, annál jobb neked." Ez több dolgot is jelent, például azt, hogy annál sikeresebb leszel az életben, minél többféle viselkedésre vagy képes. Mint mindig, most is a saját viselkedésed az, amivel komoly változást érhetsz el. A lehetőségeket ugyanis te adod magadnak. Ha akarod megragadod azokat, ha nem, akkor elmész mellettük.

Gondolj most a nagy problémádra, és aztán sorold fel magadban mindazokat a lehetőségeket, amelyeket eddig NEM ragadtál meg, hogy megoldd a problémád. Ezekben van a megoldás.

3. Elengedés

Mennyire vagy ragaszkodó? A párkapcsolatban és a gyereknevelésben szerintem ez egy igen hasznos belső erőforrás. Máskor viszont bilincsbe zárhat. 

Még az elején beszéltünk arról, hogy az emberek kifogásokat gyártanak maguknak. Ezeknek van valóságalapja. Ha például duci vagy, és azért nem mész el futni, mert félsz, hogy kinevetnek majd az emberek, akkor ez egy kifogás - de azért lehet, hogy ha legyűröd a félelmed, és kimész futni, tényleg lesznek, akik összesúgnak a hátad mögött. Vélhetően persze ezt nem fogod észrevenni, de ha igen, akkor is képes leszel majd feldogozni ezt a traumát, mert nem tarthat soká, hiszen ha már egyszer futsz, akkor egyre kevésbé leszel duci. Vagyis: Be kell vállalni némi rizikót.

Ez az elengedés. Elengeded azt a félelmed, hogy ki fognak nevetni. Ha képes vagy erre, akkor a belső korlátaid úgy dőlnek majd össze, mint a kártyavár tornádó idején. 

Amikor belső korlátok akadályoznak meg abban, hogy elérd a céljaidat, érdemes lehet mérlegre tenni a félelmeket, korlátokat és magát a célt. Mi a nagyobb baj, ha bevállalsz pár kudarcot, vagy egész életedet korlátok között éled?

A másik probléma a ragaszkodással a vállalásaidban rejlik. Ha vannak olyan céljaid, amelyeket bizonyos erőforrások hiányában (pénz, idő, türelem) nem értél még el, akkor valószínűleg te is ebben a cipőben jársz. Sajnos a prioritásokat nem könnyű felállítani, és sokszor méltatlanul a sor végére kerülsz a saját listádon. Első a munka, második a család, harmadik a háztartás, a negyedik vagy te - de arra már nem jut energiád. Itt van sajnos a kutya lényege elásva, mert nem lehet mindent egyszerre elérni. Nem fogsz tudni az összes elvárásnak megfelelni, mert túl sok az elvárás. Ha képes vagy elengedni a kényszeres megfelelési vágyadat, ha elviseled, hogy ma este csak hideg vacsorát kap a család, ha kiveszel pár nap szabadságot csak magadért, ha veszel magadnak egy új ruhát, amire vágysz, meglátod: Nem fog összedőlni a világ. Talán egy kicsit megroggyannak a lábai, de az élet megy tovább, te pedig nyugodt szívvel szélnek eresztheted azokat a túlzott elvárásokat, amelyeket eddig mázsás súlyként cipeltél a válladon.

Mit gondolsz. Tudnál mit elengedni?

4. Kitartás

"Mindent akarok, de azt most rögtön. Mindent akarok, azonnal."

A Bikini együttes örök érvényű sorai különösen időszerűek manapság. Az emberek az azonnali változásra gyúrnak. Az a fontos, hogy minél hamarabb, minél kevesebb energiát beletéve minél jobb eredményeket érjünk el.

Sokan már csak a Facebook-on pörgetik a képeket, mert egy blogbejegyzés elolvasásához nincs elég erőforrásuk (idő, türelem, stb...). Azonnali örömszerzés, instant boldogság, zacskóba zárt nevetés. Mindezek pedig sajnos a céljaink elérésére is árnyékot vetnek. Bizonyos dolgokat ugyanis rövid idő alatt le lehet zongorázni (szamárinduló), más dolgokhoz azonban évek kellenek (pl. megtanulni rendesen zongorázni.)

Gondolj csak a saját céljaidra. Biztosan sok mindent szeretnél elérni. Ezek között vannak rövid-, közép- és hosszútávú célok. Általában a hosszútávú célok azok, amelyek nagyobb jelentőséggel bírnak. Családot alapítani, elvégezni egy iskolát, megszerezni egy szakmát, megtanulni valamit, egészségessé válni, felépíteni, alkotni valami nagyszerűt.

Ezekhez a dolgokhoz van szükség kitartásra. A rövid távú eredmények helyett arra figyelni, hogy mit teszel nap mint nap. Szokásokat kiépíteni, és fáradhatatlanul haladni erőre, mert az út hosszú.

Vannak hosszú távú céljaid? Elegendő kitartással rendelkezel ahhoz, hogy elérd ezeket?

5. Józan ész

Alapból rendelkeznünk kellene ezzel a nagyszerű erőforrással. Azt gondolom, ALAPBÓL rendelkezünk is vele, de oly sok minden történik velünk az életünk során, hogy nem is csoda, ha kezdjük elveszíteni a józan eszünket.

Mire gondolok? Az emberek számára legtöbbször nyilvánvaló, melyik út vezet a boldogsághoz, mégsem arra mennek.

• Ha többet dolgozom, több pénzt kereshetek. Ha már nem tudok többet dolgozni, akkor más munka után kellene néznem, ahol/amivel többet kereshetek. De nem teszem.
• Ha megmondom a Gizinek, hogy tetszik nekem, akkor tudni fogja, és lesz esélyem nála - de nem mondom meg neki.
• Ha a gyerekem azt látja, egész nap a számítógép előtt ülök, akkor ő is hasonlóképpen fog viselkedni - de nem érdekel.
• Ha nem kérek fizetésemelést, nem fogok kapni. De akkor sem kérek.

Mennyi ellentmondás van a világon, nem? Ennél többet már csak a saját viselkedésünkben találhatunk. De nem szeretnék több példát felhozni, inkább arra kérlek, gondolkozz el a saját élethelyzeteden, és vedd észre, vajon te is ésszerűtlenül viselkedsz néha? Vajon vannak-e olyan helyzetek, ahol pontosan tudod, mit KELLENE tenned, mégsem teszed? Esetleg teszel olyan dolgokat, amelyek nyilvánvalóan hátramozdítanak, és csak ártanak neked, te azonban mégis, szisztematikusan, kitartóan csinálod ezeket?

Tudnál logikusabb döntéseket hozni, ésszerűbben viselkedni?

A végére egy hasznos tipp:

Sosem az számít, mi az, amit tudsz, hanem az, hogy mit teszel. Így a cselekvésben van a kulcs.

Te mit fogsz tenni ezen a héten? Szívesen látom a gondolataidat a hozzászólások között.