Egyensúly a párkapcsolatban

„Olyan ez, mint a járás. Megállunk, amikor megtartjuk az
egyensúlyt, és amikor továbblépünk, folyamatosan elveszítjük, és újra megtaláljuk.”

Bert Hellinger

Önismeret, egyensúly a párkapcsolatban, választási lehetőségek

NLP és Párkapcsolat

Minden emberi kapcsolatunkban előfordulhatnak viták, veszekedések, melyek során az egyik fél megbántja a másikat.
Ilyenkor nem könnyű továbblépni és újra megtalálni az egyensúlyt.

Ha a célunk a valódi kibékülés, akkor az ártatlannak nemcsak igényelni van joga a jóvátételt és a másik megbánását, hanem kötelessége is azt kikövetelni. Különben ő is vétkezik a bűnössel szemben. És a vétkes félnek nem csak kötelessége tettei következményeinek viselése, hanem joga is.

Ez a jogok és kötelességek kiegyenlítődése, az adok-kapok egyensúlyának fenntartása érdekében, amit Hellinger természeti törvénynek tekint a szociális kapcsolatrendszerek keretén belül, minden fajta emberi kapcsolatban.

Tudatosan és/vagy tudat alatt mindenkiben megvan az igény arra, hogy ezt az adok-kapok játékot az igazságosság alapján szabályozzák. Az adok-kapok kiegyenlítődése mindig meghatározza a kapcsolatok minőségét és tartósságát.
Az egyensúly zavarai különböző módon jelenhetnek meg az emberi kapcsolatokban, de mindenképpen a kapcsolat megváltozásához vezetnek.

Az adok-kapok egyensúlya

Három fajtája létezik a kiegyenlítődésnek:

1. Pozitív dolgok viszonzása

2. Negatív dolgok viszonzása

3. Köszönet, mint viszonzás

Pozitív kiegyenlítődésnél aki kap valami jót, nyomás alá kerül, kényszert érez, hogy viszonozza, amit kapott, s ha egy kicsivel több jót ad vissza, a másik fél érzi úgy, hogy adnia kell, hogy viszonozza a jót, méghozzá megint egy kicsit több jóval. Így egyre nő az átadott pozitív dolgok mennyisége, s mindkét fél csak akkor érzi jól magát, ha ad is és kap is. Ha mindketten csak ugyanannyi jót adnak vissza, mint amennyit kaptak, a kapcsolat véget ér.

Negatív kiegyenlítődésnél az, aki ellen a fájdalmat, a kárt, okozó tett irányul a vétkesnek (= aki ad) a kiegyenlítődés kényszere miatt az igazságosság szellemében kicsit kevesebbet ad vissza a negatív dologból. Hellinger ezt úgy nevezi: szeretetből eredő viszonzás – azért kell haragudnunk a másikra, hogy megmentsük a kapcsolatot. Ha mindkét fél ugyanannyi negatívumot ad vissza, a kapcsolat véget ér.

A köszönet mint kiegyenlítődés azt jelenti, hogy örömmel és szeretettel fogadom mindazt a jót, amit kapok, és ezzel kifejezem, milyen nagyra értékelem, mennyire tisztelem ezért a másikat.” (Amennyiben nem áll módunkban visszaadni a jót, a köszönet az egyetlen megfelelő viszonzás.) Pl. szülő-gyerek kapcsolatban.

„ Aki köszönetet mond, az elismer: Adsz nekem, függetlenül attól, hogy valaha viszonozni tudom-e, és én elfogadom tőled ezt, mint egy ajándékot.
Aki elfogadja a köszönetet, azt mondja: A szereteted és elismerésed többet jelentenek számomra, mint bármi más, amit értem tehetnél. A köszönetben nem csak azt juttatjuk kifejezésre, hogy mit adunk egymásnak, hanem azt is, hogy mit jelentünk egymás számára.”

Az egyensúly több okból is felborulhat:
Vannak emberek, akik ódzkodnak attól, hogy elfogadjanak bármit is, félnek attól, hogy tartozzanak valakinek, azok húzódoznak a kötelezettségvállalástól, azaz, meg akarják őrizni „ártatlanságukat”.

Ennek az a következménye, hogy nem alakítanak ki párkapcsolatot, esetleg semmilyen emberi kapcsolatot, s ez az elégedetlenség és az üresség érzését váltja ki belőlük.

Azok, akik inkább adni szeretnek anélkül, hogy kapnának, olyan helyzetbe hozzák azt, aki kap tőlük, hogy az állandóan kötelezettséget érez, hogy viszonozza, amit kap, de mivel ezt nem teheti meg, bűntudat alakul ki benne. Így nincs meg az egyensúly, s éppen az a fél szakítja meg a kapcsolatot, aki mindig csak kapott.

Negatív dolgok kiegyenlítődésekor fontos, hogy a felek egyenrangúak legyenek, és annak is érezzék magukat. Amennyiben az „áldozat” a „bűnös” adósságát elengedi, mert erkölcsileg felette áll, összeomlik a kapcsolat, és a tettesnek mennie kell, de a bűn, mint láthatatlan erő tovább hat. Így van ez akkor is, ha a tettes mások által bűnhődik.

A kapcsolatban megmarad, láthatatlan erőként hat a bűn. Ilyen esetben az áldozat inkább tovább szenved ártatlanul, ahelyett, hogy ő maga cselekedne.

Az adok-kapok kényes egyensúlya tehát csak úgy tartható fenn, ha a pozitív dolgokból biztonság kedvéért mindig egy kicsit többet, negatívokból mindig egy kicsit kevesebbet adunk vissza, mint amennyit partnerünktől kaptunk.

Az NLP fantasztikus technikái segítségével
új választási lehetőségek nyílnak meg előttünk:

Eldönthetjük, hogy a már meglévő kapcsolat egyensúlyba hozható, s ezzel még intenzívebbé válik, vagy be kell fejeznünk, illetve, hogy milyen kapcsolatba menjünk bele a jövőben.

Dinnyés Márta
NLP mester

Idézetek: Bert Hellinger. Zweierlei Glück
Fotó: © diego cervo – Fotolia.com

{"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
>