A világhírű Steve Andreas könyvéből olvashatunk egy részletet alább. A cikket az NLP Comprehensive tette közzé.
Az egyik legérdekesebb és leghasznosabb tulajdonsága a zavaró belső hangoknak az, hogy pontosan úgy tudsz velük kommunikálni, mint valaki mással a valóságos világban.
Szó szerint bármit mondhatsz neki vagy kérdezhetsz tőle, és meg fogod kapni a választ. A legtöbb ember csupán tétlenül hallgatja a belső hangjait, vagy megpróbálnak vitázni vagy harcba szállni velük. Ha vitázol vagy küzdesz ellenük, ugyanarra az eredményre jutsz majd, mint az igazi világban; veszekedésre és konfliktusra, s csak ritkán megoldásra. Valójában a legtöbbször a belső hang csupán még erősebbé és ellenkezőbbé válik ettől. Még ha sikeresen túlkiabálod vagy felülkerekedsz is rajta, akkor sem tudod véglegesen felszámolni – visszajár majd hozzád.
Az előző fejezetben megmutattuk, hogy figyelhetsz egy hangra, és milyen hasznos lehet csatlakozni hozzá. Legyen most ez a kiindulópontja és az alapja annak, hogy valami még fontosabbat és még hasznosabbat tegyünk.
Ahelyett, hogy egy zavaró belső hangot ellenségnek tekintenél, úgy is gondolhatsz rá, mintha egy barátod volna, aki nem túl jól kommunikál. Ahelyett, hogy megpróbálnál harcba szállni, küzdeni vele, vagy elmenekülni előle, megtanulhatod, hogyan foghatsz vele össze, hogyan figyelhetsz oda jobban arra, amit mond, és hogyan tudhatsz meg többet róla. Amikor valóban odafigyelsz egy hangra, és a kellő tisztelettel fordulsz felé, akkor egyre elfogadhatóbbá válik majd, és így elkezdheted jobban megismerni őt.
Természetesen, csakúgy, mint a való világban, nem feltétlenül kapsz választ az elején, főleg akkor, ha ezidáig nem voltatok túl jó viszonyban.
Ha már évek óta harcban álltok, vagy megpróbáltad őt kirekeszteni, kezdetben igen ellenséges is lehet, és talán szóba sem áll veled.
Például amikor egy férfi először megpróbált szóba állni egy zavaró belső hangjával, a válasz egy igen hangos "Húzz a picsába!!!" volt. Amikor a férfi barátságos hangnemre váltott, és kedvesen felvilágosítást kért, a hang így szólt: "25 éven át nem vettél rólam tudomást, most pedig beszélni akarsz velem? Húzz a picsába!!!"
Egy ilyen helyzetben egy őszinte bocsánatkérés lehet igazán hasznos. Elmondhatod, hogy csak most jöttél rá, hogy tudsz vele közvetlenül is beszélni, és megkérheted őt, hogy bocsássa meg az ostobaságodat. Ha a beszélgetést tiszteletteljes módon folytatod, előbb-utóbb megkapod a választ, és egy sokkal barátságosabb párbeszéd kezdődhet el közöttetek.
Ha egy belső hang bírál téged, múltbéli hibákra emlékeztet, kudarcokat jósol a számodra vagy egyéb kellemetlen eseményeket, akkor a hang néhány eseményre vagy eseménysorozatra alapozza a következtetéseit. A hang nem tényeket sorol fel, ez csupán a véleménye, általánosítás vagy következtetés a tényekkel kapcsolatban. Legtöbbször a vélemények alapjául szolgáló esemény vagy események meg sem jelennek a közlésben.
Például, amikor egy hang azt mondja, "Te hülye," vagy "Hülye vagyok,", akkor ez nem tény, csupán egy vélemény egy eseménnyel kapcsolatban, amit meg sem említ. Könnyen arra következtetésre juthatsz, hogy a "hülye" szó minden egyes cselekedetedre vonatkozik, minden alkalomra, kérlelhetetlenül kiterjesztve ezt a jövődre is. Ha így gondolkozol, természetes, ha nagyon rosszul érzed magad, depresszióssá válsz vagy öngyilkosságra hajlamossá.
A tényleges esemény, amelyen a vélemény alapul, lehet egyetlen eset is, mint pl. egyetlen vizsgán való rossz szereplés. Ráadásul előfordulhat, hogy nem volt időd felkészülni a vizsgára, beteg voltál, vagy elfelejtetted, hogy vizsgáznod kell, vagy valami más történt, amely egyáltalán nem rajtad múlott.
Ha így történt, akkor ez nem csupán egyetlen egyedülálló eset volt, hanem ennek semmi köze sincs ahhoz, hogy "hülye" volnál; azt jelentheti inkább, hogy túlságosan elfoglalt voltál, vagy feledékeny, vagy valami más, ami nem is rajtad múlott.
Még ha a hang egy bizonyos esetet említ is, mint pl. "nem hiszem, hogy ezt mondtad neki; hogy lehetsz ennyire érzéketlen?", ennek még mindig csak egy igen kis részletével van összefüggésben az, ami valójában történt, mégpedig egyetlen mondattal, amit valaki másnak mondtál. A hang minden más információt egyszerűen kihagy ebből az esetből – mindent, amit mondtál és tettél, ami történt, ahogyan éreztél, és a nagyobb összefüggéseket – mindent, ami a véleményedet alakította.
Gyakran előfordul, hogy egy hang egyszerűen fog egy múltbeli élményt, és jóslatként a jövőbe vetíti azt. Nem elég, hogy a múltban hibáztál, ugyanezt fogod elkövetni a jövőben is. Az ilyenfajta jóslatok néha a saját következtetéseid egy esetről, de sokszor szóról szóra az, amit valaki más mondott neked.
Amikor csupán egy hangot hallasz és annak következtetéseit, az minden információt kihagy a beszélőről, arról, ami akkor történt, a személyes érzésekről és a tágabb környezetről, amelyben a szavakat kimondták.
Mindezek a tényezők pedig befolyásolták a kimondott szavak jelentését. Ha megtaláljuk ezt a kiegészítő információt is, gyakran önkéntelenül is megváltozik az egész eset jelentése, így egy másféle következtetéshez és másféle reakcióhoz juthatsz.
Például egy ember belső hangja az apjától ered, aki gyakran bírálta és megalázta őt a tetteiért. Amikor az apja arcát látta, azt az aggódó arckifejezést látta, amely arra utalt, hogy az apja igazán aggódik miatta, és a legjobbat akarja neki. Ez teljesen megváltoztatta a reakcióját az apja szavaira.
Újra megtalálni az információt
A hiányzó információ több főbb kategóriába is tartozhat, és ezekhez úgy juthatunk hozzá, hogy feltesszük az öt szokásos kérdést, amellyel mindenféle eseményről szoktunk információt szerezni: Kicsoda? Micsoda?
Hol? Mikor? és Hogyan?
Talán észrevetted, hogy a "Miért?" nem szerepel a kérdések között. A "Miért?" sokkal kevésbé hasznos, mert nem derít ki új információt magáról az eseményről, csupán valaki nézőpontjáról vagy következtetéseiről az esettel kapcsolatban. Ha azt kérdezzük, "Miért?", akkor csak ugyanarra a következtetésre juthatunk, amelyet már eddig is tudtunk, és ez nem is változtatná meg a jelentését a hang mondandójának. A célunk új információ gyűjtése, hogy hasznosabb következtetésre juthassunk.
Ahogy felteszed magadnak a fenti kérdéseket, fontos észrevenned a belső tapasztalásaidat. Nem fontos szavakkal megválaszolnod a kérdéseket. Valójában, ha verbális választ ad a kérdésekre, akkor elterelődhet a figyelmed a belső élményeidről, és pont ezek az élmények gazdagíthatják és változtathatják meg a belső hangok jelentését. A kérdések csak a figyelmed irányításában hasznosak.
Bár minden egyes kérdés tapasztalataink más megvilágítása felé irányíthatja figyelmünk, észreveheted, hogy ezek gyakran átfedik egymást. Amikor azt kérdezed, "Kicsoda?", talán épp a "Micsoda", a "Hol?", a "Mikor" vagy a "Hogyan?" kérdésekre is választ kapsz, és ez minden kérdésre igaz. Az egyetlen oka, hogy minden kérdést egymás után feltegyél az, hogy minden nézőpontból alaposan megvizsgáld az ügyet, hogy a lehető legtöbb információra fényt deríts.
Kivonat a "Segítség negatív belső beszéddel – II. rész"
című könyv 2. fejezetéből ("Az információ újra megtalálása és tisztázása")
Fordította: Szűcs Tibor az NLP Comprehensive engedélyével