Ha egy kicsit elgondolkozol, észreveheted, hogy bizonyos dolgokat meghatározott módon, szokásszerűen végzel. Ez természetes, mindenkinek vannak gondolkodási sémái. Ne hidd azt, hogy a tiéd tökéletes – senkié sem az. Nem mindig egyszerű a saját gondolkodási mintáinkat átgondolni, célszerű azonban javítani rajta. Tehát mégiscsak hasznos elmorfondírozni azon, mit kellene másképp csinálnunk. A helyzetet csak bonyolítja, ha nem csak magunkkal kell foglalkozni.
A párkapcsolatban hatványozódik tehát, hogy milyenek ezek a sémák, nem beszélve a kifejezetten párkapcsolati mintákról.
Öröklött és alakított minták
Életed legelső emberi kapcsolata a szüleiddel jön létre. Anyád és apád az, akik a kezükben tartottak csecsemőként téged. Az ezt követő évek csak erősítették ezt a kapcsolatot – sokáig ez a kapcsolat volt minden a számodra, a világ elképzelhetetlen volt nélkülük. Bár később lazult a kötelék – óvoda, iskola, hosszabb távollétek és sok új emberi kapcsolat – a gyermekkori élmények olyan tiszták, és olyan érzelmi töltettel bírnak, hogy óhatatlanul beivódtak a személyiségedbe.
Szüleink viselkedését nem mindig értékeltük jónak vagy rossznak, egyszerűen csak tapasztaltuk, és szerencsés esetben jól éreztük magunkat közben. Így logikus, ha felnőttként magunk is úgy viselkedünk, mint ők. Ha apám sokat dolgozott, én is ezt teszem, látástól vakulásig. Ha anyám mindig kiszolgálta apámat, feleségként nekem is ez a helyes.
A minták egy része tudattalan – észre sem veszed, hogy csinálod. Aztán vannak szándékosan kialakított minták, pl. ha apám ivott, én csak azért sem fogok. A szüleinktől kapott receptet tehát képesek vagyunk a saját szánk íze szerint alakítani, akár komolyabb változásokat is tenni.
Felnőttként rengeteg ismeretet szerzünk még, és valamelyest függetlenné válunk szüleinktől. Tapasztalataink és átélt élményeink megváltoztatják a világról és saját magunkról alkotott véleményünket, nézeteinket, így megváltozik az egész gondolkodási stratégiánk. Akárhogyan is, részben a szüleinktől hozva, részben pedig saját kútfőből hozzátéve, de van egy meghatározott személyiségünk. Szoktál foglalkozni a sajátoddal? Tudod, mi az a személyiségfejlesztés? Remélem, igen. Nem kell hozzá feltétlenül könyveket olvasni, módszereket alkalmazni vagy tanfolyamokra járni, elég az is, ha folyamatosan törekszel a jobb életre.
Pozitív – negatív
Az első az, hogy észrevedd, mi az, ami jó, és mi az, ami nem. Valahol úgyis érdemes változtatni, mert hiába hozod ki magadból a legjobbat az egyik pillanatban, hamarosan teljesen más lesz minden, és abban a helyzetben is helyt kell állnod, tehát rugalmasan kell változtatni a viselkedéseden. Gondolkozz el azon, mit gondolsz a világról, és ha összegyűjtötted ezeket a gondolatokat, vizsgáld meg őket, vajon jók, vagy rosszak. A jók segítenek téged céljaid elérésében, a rosszak megakadályoznak benne. Ha nem tudod, mit akarsz pontosan, nehezen tudod eldönteni, hogy egy-egy hiedelem korlátozó vagy támogató-e. Ha megtalálod, mit kell változtatnod, akkor először apró módosításokat tégy, s figyeld meg, mire jutsz így. Ha ezt megteszed, akkor egyre hasznosabb stratégiát építhetsz ki az élethez.
Rugalmasság: bogozd ki a szálakat!
Amikor a hozott és saját gondolkodási mintáidat rendezgeted, sokszor gubancokkal találkozhatsz. Anyád mindig saját maga takarított, te azonban teljes erőddel és szíveddel egy nagyszerű vállalkozásodon dolgozol, s jobban megéri takarítónőt fogadnod, mert így egyszerűen hasznosabban gazdálkodsz az időddel.
Őrizd meg azokat a mintákat, amelyek hasznosak, a javadra válnak, de ami már inkább teher, azokat egyszerűen változtasd meg. Minél jobban ki tudod bogozni a kusza szálakat, annál teljesebb belső harmóniát érhetsz el, megszabadulhatsz belső konfliktusoktól.
Kettesben
Elérhető tehát az, hogy jól érezzük magunkat a mindennapokban, és folyamatosan fejlődjünk közben, ha meghozzuk a megfelelő döntéseket, és változtatunk a gondolkodásunkon.
A helyzet azonban jelentősen bonyolódni fog, ha megjelenik az életünkben egy másik ember is. A párkapcsolatban előfordulhat, hogy mindkét fél jól érzi magát a saját bőrében, mégsem képesek kijönni egymással. Sokszor pont itt dől el a kapcsolat sorsa. Ha az élethelyzetünk nem változik, és mindketten ragaszkodunk a saját szokásainkhoz, hiedelmeinkhez és elveinkhez, akkor életünk fonala folyamatosan súrlódni fog a másikéval. Ez nem kellemes, de elviselhető. A nagy kérdés, hogy elviselni akarod a párkapcsolatot, vagy élvezni. Minden elrontott házasság az elviselésről szól, még akkor is, ha évtizedeken keresztül veszekedés nélkül telik. A cél nem lehet a konfliktusok elkerülése – csakis a megoldása. S ha valaki úgy érzi, alapvetően jól élnek együtt a partnerével, akkor is érdemes elgondolkozni azon, mit jelent az, hogy “alapvetően”?
Sokszínű mintáink közül a legtöbb befolyásolja a párkapcsolatunk minőségét is: hogyan öltözködöm, hogyan vásárolok, hogyan vezetek, hogyan döntök sok-sok kérdésben – de vannak kifejezetten párkapcsolati mintáim is, és ezek hatása hatványozottan érezhető szerelmi életünkben. Hogy egy férfi mint gondol egy nőről, egy nő egy férfiról, milyen szokásai vannak egy kapcsolatban, milyen elvárásai vannak, mire hajlandó, mit élvez – ezek a kérdések azok, amelyek megmutatják, hol érdemes változtatni.
Mi az, amit elvársz?
Igenis, legyenek elvárásaid a másikkal szemben! Nem nyelhetsz le minden békát, és ha már egyszer valamilyen szinten összekötöd valakivel az életed, legyen ez a kapcsolat a számodra is örömteli. Sokan ott követik el a hibát, hogy a másik elégedettsége alapján értékelik a házasságukat. A férjem sosem panaszkodik, mindene megvan itthon, amit csak megkaphat. Ha én kellek neki, mindig ott vagyok. Amikor nyugalomra, csendre, vagy egy kis kikapcsolódásra vágyik, jól elvagyunk a gyerekekkel, nem zavarjuk addig. Büszke vagyok magamra is, hogy mindenben megfelelek az igényeinek: jó feleség vagyok.
Valóban légy büszke arra, aki vagy, és attól, mert vannak vágyaid, igényeid egy kapcsolatban, még állhatsz két lábbal a földön. Reális elvárásokkal élvezni fogsz egy kapcsolatot. Ha nem, mit keresel még benne?
Elfogadni a másikat
Bizonyos változások nagyon fájdalmasak. Mindenkinek vannak elvei, vagy szokásai, s ezek közül nem is mindegyik hajt hasznot a szó szoros értelmében. Talán felesleges a kocsit minden vasárnap alaposan kitakarítani és lemosni, mert az autót olyan sűrűn nem használja a család, de ha a férjnek ez egy külön szertartás, amitől megnyugszik a lelke, hát hadd csinálja. Ha a feleség hetente egy estét a barátnőivel tölt, de otthon minden rendben, hát hadd bulizzon!
Elfogadás nélkül nem igazán működnek emberi kapcsolatok. Illetve működhetnek, de azokban a kapcsolatokban nem cél az, hogy jól érezze magát mindenki. Egy párkapcsolatban részben el kell fogadnod a partnered olyannak, amilyen, hozott vagy saját mintáival együtt.
Összefonódás
Ha kapcsolatban élsz, és javítani akarsz rajta, itt az ideje, hogy mindketten kibogozzátok saját kis gubancaitokat, hogy ezáltal kettőtök mintáit jobban összeigazíthassátok. Néha az egyik változtat, néha a másik, és így lassanként képesek lesztek a két külön mintából egy újat létrehozni. Egyfajta összefonódása ez kettőtök életének, amelyben nincsenek csomók vagy szakadások. A kötődés laza, hiszen mindkét fél megőrzi szabadságát, másrészt viszont erős is, hiszen mindenkinek kellemes. Egy hasznos és örömteli kapcsolatból senki sem akar kilépni.
Hogy miként tehetitek ezt meg? Egyszerűen: beszéljétek meg! Ugye szoktatok beszélgetni?
Ha valami nagyon bánt, ne rejtsd véka alá! Ha valami jó neked, hát dicsérd meg érte a másikat! Ha tudjátok, mi a jó egymásnak, könnyebb lesz.
Patchwork család
Azt hiszed, hogy bonyolult komolyan átgondolni egy párkapcsolatot a gondolkodási minták tekintetében? Talán igazad van. Kérdés, mit tekintesz bonyolultnak.
Mert mi a helyzet az ún. patchwork családokkal? Ahol nem csak egy férfi és egy nő van, hanem ott az én gyerekem, és a te gyereked, és ott van a mi gyerekünk is? Az elfogadás ebben az esetben sokkal nagyobb jelentőséggel bír, hiszen tiszteletben kell tartanunk azt is, hogy bár együtt élek a gyerekeddel, nem szólhatok bele mindenbe, mert nem én vagyok az apja, vagy az anyja.
A mozaik-családokban a minták még több helyről érkeznek, a szálakat ezért sokkal lazábban kell összefűznünk, de ilyenkor is tudunk kiegyensúlyozott és boldog életet élni.
Cselekedj!
Ideje átgondolni a párkapcsolatunkat, hogy a súrlódásokat összefonódássá alakítsuk.
Ha pedig nincs ilyen, mert magányosan éldegélünk, akkor is találhatunk megoldást a saját gondolkodási stratégiánkban. Milyen férfi vagy milyen nő vagyok én?
Hogyan ismerkedem? Mit teszek azért, hogy kapcsolatot építhessek ki valakivel?
Milyen elvárásaim vannak egy jövőbeli kapcsolattól? Ne becsüld le ezeknek a kérdéseknek a jelentőségét, mert hidd el, jó az, ha végre valakivel súrlódhatsz is. Így lesz mit elsimítani.
A cikk megjelent az Ezotér magazin 2011. júniusi számában.