Életünket főként a körülöttünk lévők teszik élővé, egyedül létezni nem lehetséges, próbálkozni vele fárasztó, képtelen kísérlet, de ha mégis összejön, hát baromira nem érdekli az embert – szóval igen valószínű, hogy az emberi kapcsolatok adnak igazán értelmet az életünknek. Akinek van családja, gyereke, testvére, haverja, munkatársa, volt osztálytársa, pasija vagy nője, és még egy csomó ismerőse, annak aztán tartalmas az élete, persze csak ha ezek a kapcsolatok szerepet játszanak az életében. Ha a párodat évente kétszer látod, az nem tekinthető tartalmas kapcsolatnak. Ha pedig kifejezetten magányos vagy, nincsen senkid, se kutyád, se macskád, sőt, még a hörcsögökkel sem igazán jössz ki, az nagyon elszomorító tud lenni. (Természetesen mindezek mellett elismerem az egyedüllét minden előnyét és örömét is.)
Jó, ha van kivel beszélgetni, van kire támaszkodni, megbízni, gondoskodni, felnézni, hozzábújni, nyakába ugrani vagy a fenekére sózni, és egyáltalán elmondani valakinek, hogy mi van velem, mert ez azt jelenti, hogy van, akit érdekel, mi van velem, tehát van értelme létezni, ez roppant felemelő.
De az a helyzet, hogy minden egyes emberi kapcsolat egyúttal kötelék is. A barátaid nem veszik jó néven, ha lelépsz a buliból, a párod nélkül nincs nyaralás, és a gyerekek mellett lemondhatsz az igazi kalandokról.
Az egyik oldalon az emberi kapcsolatok állnak, a másikon a szabadság. Az a fajta szabadság, hogy azt csinálsz, amit szeretnél, és nem kell senki másra tekintettel lenned, mert a saját döntéseidet te magad hozod meg.
Akiknek a legerősebb kötelékek hiányoznak az életéből (egyedül élnek, gyerek nélkül, szülőket és testvéreket pár havonta látogatják csak) azoknak aztán bőven marad idejük olyan dolgokra, amik igazán értékesek és érdekesek, mint pl. az a munka, amit szeret az ember csinálni, vagy egy csendes alkotó folyamat, vagy utazás, művészet. Akinek nem kell este a gyereket és a feleségét ágyba dugni, annak pár órával több jut, hogy igazán jól elvégezzen valamit, ezért az ő teljesítménye jobb lesz valamiben. Gondoltál már arra, milyen jó lenne egy teljes hét, amit pontosan azzal töltenél, ami neked jó, amit Te akarsz, amihez kedved van? Esetleg havonta egy-egy ilyen hét? Amikor zavartalanul dolgozhatnál, olvashatnál, munkálkodhatnál a kertben, vagy amit épp akarsz?
Kell ez a szabadság? Vagy az emberi kapcsolatok értékesebbek ennél?
Amiről érdemes elgondolkodnunk ebben a hónapban:
- Korlátozó kapcsolatok: Mennyire jelentenek visszatartó erőt az életemben lévő emberi kapcsolatok más területeken? Hogyan lehet egyensúlyt teremteni kapcsolatok és szabadság között?
- Párkapcsolat – Egyedül nem megy? De ha már egyedül vagyok, mit tegyek? Kell valaki, vagy koncentráljak valami másra?
- Mennyire adsz szabadságot másoknak? Korlátozod valamiben a szeretteid, és ha igen, biztos, hogy ez mindig jó?
- Teljes szabadság: Mennyire vagy képes szabaddá válni?
- Egyensúly – Megtalálni a szabadságot ott, ahol eddig nem vetted észre. Ki tudod hozni a maximumot emberi kapcsolataidból?
- Túl nagy szabadság: Mi van akkor, ha csak azért vagy szabad, mert senkire nem hallgatsz?