Szeretem a népi és egyéb bölcsességeket. Elég soknak témája a kommunikáció, a beszélgetés, a szavak szerepe életünkben. Érdekes megfigyelni, mennyire egybecsengenek!!:-)
Szóból ért az ember.
Sok beszédnek sok az alja.
Néma gyereknek anyja se érti a szavát.
Magyar ember evés közben nem beszél! (Javaslat a helyesírás ellenőrzőtől: emberevés :o)
Mi fél szavakból is értjük egymást.
A beszéd csak félreértések forrása.
…..és még sorolhatnám. Most légy okos Domokos! Melyiknek higgyünk?
Hiszen mindegyik igaznak tűnik!!
Igazak is, ha megfelelően relativáljuk, árnyaljuk őket, vagyis nem tekintjük őket mindig minden szituációra vonatkoztatva igaznak, továbbá megfigyeljük mi az, ami kimaradt belőlük!
Nézzük hát, hogy értelmezhetjük ezeket a bölcsességeket!
Szóból ért az ember. Persze! Amennyiben ezek a szavak olyan nyelven hangzanak el, amelyet az a bizonyos két ember, a beszélő és a hallgató ismer! Igen, akkor ért a szóból – de még mindig nem biztos, hogy pont azt és pont úgy, ahogy azt a beszélő gondolja! Ha pedig nem érti azt a nyelvet, akkor minden másból jobban ért: mutogatásból, füttyből, hanglejtésből, stb.
Sok beszédnek sok az alja. Na igen, ha túlzásba visszük a sok dumát, akkor ez már magában is gátolhatja a megértést – egyszerűen csak azért, mert figyelmünk lankadni kezd, s elveszítjük a fonalat. Esetleg azért, mert gyanússá válik számunkra, hogy ez a sok beszéd nem más, mint figyelemelterelés, magyarázkodás, vagy akár félrevezetés. Te hogy érted ezt a szólást? Mert ez ugyebár csak az én értelmezésem.
Néma gyereknek anyja se érti a szavát.
Ez bizony nagyon nagy bölcsesség. Ha valami bánt, vagy valamit el szeretnél érni, bizony meg kell fogalmaznod mi az, beszélned kell róla – mert hiszen senki nem gondolatolvasó! Vagy mégis? Hiszen a kisbabák nem tudnak beszélni, és ha mások nem is, de pont az anyja biztos megérti minden kis nyikkanásukat, mozdulatukat, vagy grimaszukat.
Magyar ember evés közben nem beszél!
Na, ez a kedvencem!!! Hát mikor beszéljünk, manapság, ebben a rohanó világban, ha nem evés közben!!! Hiszen a munkatársainkkal sokszor csak ilyenkor beszélgethetünk magánéleti dolgokról, a családunkkal meg hétköznap sokszor csak a reggelinél és a vacsoránál vagyunk együtt. És akkor mit csinálunk helyette? Tévét nézünk!!!???
Mi fél szavakból is értjük egymást.
Igen, de csak akkor, ha egy korosztályba tartozunk, kollégák, vagy barátok vagyunk és ugyanazt a szlenget beszéljük. Nagyapánk vicceiben két ipse találkozott, apáink vicceiben két hapsi, ma pedig két pasi – de gyerekeink, unokáink valószínűleg már egyik verziót sem fogják használni. És ami régen frankó, baró jó, szupi és tök király volt, az ma már sirály. A zsuga pedig mani, zsozsó majd zsé lett – válogassa ki mindenki a korosztályának megfelelőt! (Ha kihagytam valamit, csak szóljatok!)
Meg aztán azokból a bizonyos félszavakból tutira félre is érthetjük egymást!
Mert ugyebár kénytelenek vagyunk lerövidíteni pl. az élménybeszámolóinkat, mert hát ki tudna meghallgatni egy hétvégi beszámolót, amely egész hétvégén át tart?
És akkor még mit sem szóltunk a 3 hetes nyaralásról!!!
A beszéd csak félreértések forrása.
Micsoda? Ez hogy lehetne igaz, hiszen mindig a kommunikáció fontosságáról beszélünk!
„A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…”
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
Na, igen. Ez így már nagyon igaz. Antoine de Saint-Exupéry-t is tekinthetjük az NLP egyik előfutárának. Hiszen ő is tudta, hogy ha azt akarjuk, hogy ránk figyeljenek, és megértsék szavainkat embertársaink, akkor mielőtt beszélgetni kezdünk, le kell ülnünk melléjük, be kell lépni a világukba, rá kell sétálnunk a térképükre, fel kell venni velük a kapcsolatot, egymásra kell hangolódnunk….
Dinnyés Márta
NLP mester