Gurultam lefelé az autóval egy utcában, és szép nyugisan elkezdtem fékezni, de az autó csak ment előre még mindig, és akkor arra gondoltam, hogy hamarosan kisebb összeütközésbe fogok kerülni az előttem piros lámpánál álló autónak a hátával, aztán meg a gazdájának az elejével, hiába kattog az ABS alattam, mert a hó, a jég meg a latyak szépen összedolgoznak, és akkor hirtelen arra gondoltam, ha megállni nem tudunk, inkább menjünk máshová, s szerencsére a másik sáv szabad volt, így eltekertem a kormányt, és így pont meg tudtam állni a másik sávban az autó mellett. Igaz, abból a sávból a másik irányban kellett mennem, mint ahová először indultam.
Erről szinte azonnal beugrott az, hogy az életben is vannak olyan helyzetek, amikor már olyan energiák szabadulnak fel, hogy nem lehet megállni. Vagy meg lehet állni, csak nem érdemes. Az energia ott van, de nem oda visz, ahová szeretnénk. Ha pl. egy 4 éves iskola utolsó félévében jövünk rá, hogy nem is ezt akartuk, vagy egy majdnem kész házban ülve azt kérdezzük magunktól, mi a francot kezdünk ezzel a házzal, amire jó pár év elment az életünkből, vagy 30 év házasság után csak szenvedünk a párunk mellett... Nos, akkor otthagyhatjuk az iskolát, a házat, a házastársunkat - de ezzel nem biztos, hogy elkerüljük az ütközést. Vajon ezekben a helyzetekben is meg lehet találni az ideális megoldást? Amikor azt mondhatjuk a hónak, a jégnek meg a latyaknak, hogy köszi, rendes vagy, erre magamtól nem jöttem volna rá?
Szerintem igen. Te mit gondolsz?
Ma márc. 11-e van, és ismét nagy hó esett. Szolnokra kellett volna mennem, de inkább itthon maradtam. Jó, én dönthettem így. Neked menned kell, hát menj!Az autós hasonlatnál maradva: mindannyiunknak van egy belső, beépített GPS-e, ami időnként „újratervez". Ezt nagyon sokszor fölülbíráljuk, mondván, mi tudjuk a rövidebb utat. Csakhogy változhatnak az útviszonyok, a jelzőtáblák…Egy szoftverfrissítés sokat segíthet!
Sziasztok!Mindannyiótoknak köszönöm, hogy írtatok! :o)Patrik: A "még nem szúr eléggé a szög" elég jó megközelítés:) (A vécés hasonlatod is eléggé… szemléletes :o)Trixi: Van, ami tényleg nehezebb idősebb korban, de van, ami könnyebb. Ne az ellenkező irányba menj, csak másik irányba. Ha egy ideig másik úton haladsz, szép lassan eltávolodsz a régitől. Apró változások nagy változásokat eredményeznek előbb-utóbb, és ne feledd, minden a gondolatainkban kezdődik!Gábor: A fásultság és a düh könnyen megjelenik egy ilyen helyzetben. Az ember mégsem hagyhatja el magát, ha gyerekek is vannak, hiszen ők mindig a legfontosabbak, legalábbis is majdnem mindig. Bízom benne, hogy hamarosan megtalálod a lehetséges legjobb megoldást erre a helyzetre.
Az életemből 22-őt töltöttem a nagy Ő mellett. Aztán elköltözött. Vitte az értékeinket. Ezek közül a gyerkőceim fájnak a legjobban, mivel most, másfél év elteltével, 4 és 8 évesek. Talán belefásultam a dolgokba. A dűh bennem is munkálkodik. A másik sávot nehéz felfedezni, még akkor is, ha látom, mert láthatatlan keréknyomok, beszűkült látóköri rutinok vezetnek. A változásra rászánni magunkat nehéz. De nem maradt más jó választásom. Eddig hagytam, hogy a dolgok menjenek a maguk útján. Azaz sodródtam. De egyre jobban bosszant már ez a helyzet. Túl akarom tenni magam. A hétvégeken láthatom a gyermekeimet. Ez mindig vegyessé teszi a hozzáállásom. Talán a válásra van szükségem. Még egy hónap és a bíróság előtt vagyunk. Az ismeretlen, túlzott aggodalommal tölt el. Valamiért mégis reménykedem. Van bennem valami, ami azt mondja, hogy nyugi, jobb lesz. Néha már ettől vagyok kiakadva, hogy annak a részemnek honnét a kincstári optimizmusa? Nem lenne baj, ha a többi részemet is megfertőzné, és esetleg valami kézzel fogható bizonyítékot is felmutatna. A lényeg, egyre jobban vágyom olyan helyzetekre, hogy szükségem legyen a kipörgésgátlóra. Jön a tavasz, a jó idő, és akkor lehet aszfaltot szaggatni. Persze nem azért, hogy másnak megmutassam, hanem egyszerűen csak azért, hogy én érezzem, hogy bírom és megzabolázom a mindent elsöprő erőt.
Ebből én azt szűrön le, hogy ha "szorult" helyzetben vagyunk már hosszu ideje (nálam telibetalált a 30 évi házasságban szenvedés variáció), akkor hatalmas energiák szabadulnak fel, nálam pl. inkább negativ értelemben.Rossz minden, igy nem lehet élni, de változtatni nem tudok és DÜH és DÜH!!!Valójában én is oka vagyok, hogy ilyen sokáig türtem ezt az állapotot, de utólag könnyü okosnak lenni, az évek elmentek (VÁNSZOROGTAK, amikor nagyon roszz volt), amugy pedig sajnos ELREPÜLTEK és ma már túl az 5. X-en, minden nehezebb, mint fiatalon.És itt jön az ellenkező irányba fordulás (az autóval a jeges uton-meg!) az ÉLETEMBEN.Menjek viszafelé?Ez nem hinném, hogy jó megoldás lenne.Legfeljebb másik irányba!Akárhogy is, ha előre megyek – és válok, vagy visszafelé megyek és maradok a posványban, egyiksem visz a boldogsághoz, a kiegyensulyozottsághoz vezető ÚTRA!Valahol mégis csa SAJÁT MAGUNKNAK kell irányitani az "autónkat" és inkább másfelé irányitani az "autót", az ÉLETÜNKET!!!Ez nem könnyű, talán mégis kell az ABS, hogy egy pillanatra biztonságosn megálljunk és átgondolva induljunk tovább a számunkra helyes irányba!Trixi.
Érdekes, hogy miért kellett a másik irányba menned, biztos meg volt a jelentése!? Véleményem szerint az ABS = a középszerű élettel, ezt mi úgy hívjuk, hogy még nem szúr eléggé a szög. Úgy langyosba elnavigál az ember a sok körülménye között de még csak pont annyira rossz a helyzet, hogy elviselhető. (a nyilvános WC-ben is meg lehet szokni a szagokat ha elég időt tölt bent az ember)Javaslom mindenkinek szerelje ki az ABS-t magából és nézze meg úgy az életét, hogy valóban ez e az amit élni akar.