Inszenzibilis

15 Hozzászólás

április 25, 2010

NLP, önismeret, érzéketlen, inszenzibilis, madár ágvégen énekel

Tudod te, mi az az inszenzibilis? Semmi köze nincs az éjjeliedényhez, és ez már önmagában is meglepő.  

Egyébként azt jelenti, érzéketlen. Ilyenkor, tavasszal nehezebb érzéketlennek lenni, mert valahogy a természettel együtt ébrednek az érzéseink is. Még ha eléggé urbanizálódtunk, akkor is a génjeinkben hordozzuk, hogy kötődünk a természethez, az időjáráshoz, a naphoz és a holdhoz, a fűhöz és a fához, a folyóhoz és az erdőhöz, a szélhez és az esőhöz. 

Ha megteheted, tölts el egy pár percet valahol csendben, s hallgasd a madárdalt. Nem baj, ha az utca zaja is beszűrődik az ablakon, vagy néhány autó hangja próbál odatolakodni. Te csak egyszerűen figyeld a madárdalt, s engedj el minden mást a tudatod mellett. Ha nem hallod a madarakat, akkor ülj ki a napra, és érezd annak a melegét az arcodon. Vagy csak egyszerűen nézd a fákat és a virágokat. Figyeld a természetet... Hallod? Érzed? Látod?  

Valahol, legbelül magadat is megtalálhatod.  

Szeretem ezeket az érzéseket. Így remélem, nem vagyok inszenzibilis. :o) 

Szép tavaszt!

About the author 

Tibi

A Mindennapi NLP alapítója, szerző, tréner, írásmániás, családapa. Ha meg akarod ismerni, olvasd el az írásait, kövesd a Twitteren: https://twitter.com/tibiszucs

  • Sziasztok!Köszönöm nektek a hozzászólásokat. Örülök, hogy mindannyian szenzibilisek vagyunk! :o)És annak is örülök, hogy a természet mindenki számára pozitív érzéseket hoz elő. Elvégre teljesen természetes, hogy az a jó nekünk, ami természetes…

  • A tavaszban az a jó, hogy az ember tudja, hogy jön a nyár. A nyárban meg az a jó… de erről majd akkor, ha aktuális lesz. Komolyra fordítva: szerintem is nagyon klassz a tavasz. Ja, arról még nem írtam, hogy én milyen …"bilis"- nek érzem magam. Szerintem én túl szenzibilis vagyok.

  • A tavaszban az a jó, hogy az ember tudja, hogy jön a nyár. A nyárban meg az a jó..de erről majd akkor, ha aktuális lesz. Egyébként komolyra fordítva: a tavasz tényleg gyönyörű bír lenni. Csak olyan hamar vége van.Ja, arról még nem írtam, hogy milyen …"bilisnek " érzem magam. Szóval én azt hiszem túlságosan is szenzibilis vagyok. Ez szerintem nem mindig jó.

  • Szia Tibi,nekem megadatott, hogy minden nap a kertemben éljem meg a csodát, hogy része vagyok a világmindenségnek. Engem az nyűgöz le, ahogy az évszakok változásában és az élővilág legkisebb tagjának fejlődésében is párhuzamot vonhatok az emberi születés, gyerekkor, felnőtté válás, tevékenykedés, szerelem, fogantatás, növekedés, beérés, öregedés, elmúlás, halál folyamatának körforgására. Egy kis mag is képes rá. És egyszerre lep meg minden impresszió: színek, formák , fények, illatok, zamatok, hangok…és minden elmúlás magában foglalja az újrakezdést. ez mindig erőt ad.

  • Szia Tibi!Én tuti, hogy nem vagyok inszenzibilis.A régi pszichológusom szerint sem. Imádom a természetet, a zöldet, minden évben megyek túrázni a magyar hegyekbe. Egy virágot nehezemre esik leszakítani, mert tudom, hogy meghal, és ha a fán marad, akkor sokkal tovább élvezhetem az illatát. Szeretem a madárcsicsergést, és imádok a napon lenni. Egyszerűen imádom. Csodálatos érzés ebben a világban kikapcsolni, ammit Isten teremtett nekünk.

  • Nagyon szeretem a madarak énekét, a szél zúgását, a fák sóhajtását, hisz ez az ami mindent elárul létezésemről. Másként hallani, érezni az ami csak a sajátunk, hogy az a mindenség része legyen számomra, észre kell vennem!

  • Szia Gabi! De jó :o)Csiga csüng a fűszálon, harmatcseppel a házán…Nagyon tetszik!

  • Szia Tibi!Szeretem a leveleidet, mert valahogy mindig az elevenembe vág és mindig jókor. Köszönöm Neked!Én is járom a házunk melletti kis erdőt a kutyánkkal, hallgatom a madarakat, a patakcsobogást 🙂 és nem győzök betelni a tavaszillattal.A múltkor csiga csüngött egy fűszálon és harmatcsöpp volt a házán. :)Szép tavaszt mindenkinek!Szia

  • Szia Éva, szia Edit! :o)Nem vagytok inszenzibisek Ti sem, ez biztos! Köszönöm :o)

  • szia kedves tibi.biztos,hogy nem vagyok inszenzibilis.imádom a természetet,a zöldellő mezőt,az erdőt a virágokat.mindennap hallgatom a madarak csodás énekét.ezek az élet apró örömei.üdv:edit

  • Idő? Az idővel semmi bajom-bár nincs felesleges. Múlt? Fontossak az emlékek,ha nem lennének….gyökértelennek érezném magam. Jövő ? Az álmokra is szükség van. Célok,tervek….minden napra , hetekre, évekre., különben ???, szóval — nagy álmaim vannak, : Jól érzem magam benne és még hiszem is ,hogy sikerűl(het) . Inszenzibilis- érzéketlen? (egészséges önzés kell) , de érzéketlen , azt hiszem (tudom) nem vagyok . Hallom,érzem ,látom a csendet is ha úgy akarom. ÉLETFONÁL!!! Tetszik maga a szó is,(mosolygok, ha nem "látnád") Én vagyok a múlt a jelen és a jövő a saját életemben. / na most mennem kell , vár a kert /. é.

  • Szia Klári! Nem, egészen biztosan Te sem vagy inszenzibilis! :o) Köszönöm, hogy írtál!Tibi

  • Kedves Tibi!Igen, én tudom, hogy mi az inszenzibilis :). Én remélem nem vagyok az, mert én észreveszem, hogy a fa kibontja leveleit, hogy mkinyílt az orgona, és érzem az illatát, érzem az erőt a zöldellő fűben, az éledő természetben. De persze ez messze nem minden! A határok? Hja, azok találtak! Igen!üdv, KLári

  • {"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
    >