3 +1 metafora, amelyet könnyen megérthetsz - Mindennapi NLP - Személyiségfejlesztő tanfolyamok
4

3 +1 metafora, amelyet könnyen megérthetsz

Írok neked három plusz egy metaforát. Gondoltam három plusz kettőre is, de aztán az eszembe jutott erről valami, amitől csárdás ritmusban kezdett rángatózni a fél arcom, ezért maradjunk csak a három plusz egynél.

Azt gondolom, a legtöbb Olvasómnak már van fogalma arról, mi az a metafora, sőt, sokan egészen pontosan tudják, és van, aki használja is ezeket. (Ha már a könyöködön jön ki, tudok egy jó csontkovácsot.) Ugyanakkor az is használja a metaforát, akinek fogalma sincs arról, hogy mi a fittyfene az. Ez azért van, mert az emberi gondolkodás természetes módon hordozza magában ezeket a nyelvi elemeket, amelyek még a kommunikáción is túlmutatnak - épp erről írok most neked: A metaforikus gondolkodásról.

Metaforikus gondolkodás

A metaforák olyan egyszerűek, hogy nincs is rajtuk mit magyarázni. Ha például azt mondom, hogy "Az Igazgató Úr egy szent!", akkor mindenki tudja, hogy a direktort továbbra is az irodában kell keresnünk, nem pedig a Bibliában.

Ugyanígy a gyermekét macikámnak szólító édesanya sem grizzly-t tart a gyermekszobában. A metaforáknál magától értetődik hát, hogy nem vesszük őket szó szerint. De ez még nem elég a metaforához, mert egy csomó mindent nem veszünk szó szerint, ami nem kifejezetten metafora. Például, ha azt mondom, ezer éve várok rád, úgyse hiszed el, mert már rég alulról szagolnám az ibolyát (nem keverendő Ibolyával!), amit megint csak nem szabad szó szerint venni (kivéve Ibolyát, de nem menjünk most ilyen mélységekbe). Mindezek tehát az egyszerű metaforák.

Az NLP által is használt metaforák már komolyabb kommunikációs feladatot is elláthatnak, meggyőzhetjük vele a párunkat, hogy vigye le a szemetet, eladhatjuk a legújabb termékünket, mondhatunk tanmesét a munkatársainknak vagy írhatunk gyógyító történetet a gyermekünknek. Ezeket bárki képes megérteni, de a történetek felépítése már összetettebb folyamat. A "könnyű azt mondani!" felszólalás tehát most pont nem igaz. A metaforát hallgatni könnyű, és mondani nehéz. A nehézségeken persze könnyen túljuthatunk, ha megfelelően képezzük magunkat a témában. Manapság az interneten bizonyos helyeken (jé, itt is van egy) meg lehet tanulni a varázslatos történetek szövését.

Bizonyos szempontból tulajdonképpen minden történet metafora, de ha tudatosan rakjuk össze azt egy meghatározott személynek (vagy többnek), és egy jótékony sugallatot csomagolunk bele (nem a személybe, a történetbe), akkor a mese sokkal "erősebbé" válik, vagyis jobban fog hatni, mint mondjuk egy magyar népmese, vagy a Szamuráj Jack első évadja, ne adj Isten a Rabszolgasors c. brazil filmsorozat tizenkettedik epizódja Lucélia Santos briliáns játékával együtt. 

Mindennek az alapját azonban a metaforikus gondolkodás adja, amely több, mint egy egyszerű kifejezés, és kevesebb, mint egy történet, elég azt csupán megmutatni (elmondani) és elmagyarázni. Ennek a hatására a hallgatóban vagy olvasóban sokkal szemléletesebben jelenik meg az adott dolog, így jobban megérti azt, egyúttal a metafora segítségével könnyebben elérheti a pozitív változást. Metaforikusan szólva, könnyebben megtalálja útján a fő csapás irányát.

Nézzünk három ilyen metaforát

Ezek elég szemléletesek lesznek, remélem, téged is elindítanak valamerre. (Ne, még ne menj. Végig kell olvasni. Ha már eddig eljutottál, nem adhatod fel.)

A jéghegy

A jéghegy lehet a metafora metaforája, vagy a tudatos és tudattalan elméé, vagy a személyzetis Icukáé. Jelentheti azt is, amit tudunk és azt is, amit nem. Amire rálátunk, és amire nem. Ugyanaz a dolog tehát több mindent is kifejezhet, mert a világunk párhuzamokból áll, a dolgok összekapcsolódnak.

Az egyik magyarázat, hogy az emberi elme olyan, mint egy jéghegy. Ezt már sokan értik, de néha jobb megmutatni a párhuzamot. Nem mindig kell részletekbe bocsátkozni, nem is mindig tesszük meg, de most tegyünk kivételt.

A tudatos elme a jéghegy csúcsa - ez az, amit észlelsz, amire emlékszel, amit csinálsz, amit akarsz, amit tudsz.

A tudattalan elme a jéghegy víz alatti része - amit nem észlelsz tudatosan, nem tudsz felidézni, vagyis: Aminek nem vagy a tudatában.

Amit egyből láthatunk, hogy a tudattalan sokkal nagyobb, mint a tudatos. De ha tovább gondoljuk, még számos következtetést levonhatunk. Gondoljunk például csak a metaforikus történetekre, amelyeket a tudatos elme megért, de CSAK a történet tudatos részét fogja érzékelni, mert a sugallat (mondanivaló, tanulság, üzenet) rejtett, nem mondjuk ki nyíltan, ezért az lábujjhegyen puha zokniban (némelyik puma zokniban) megkerüli a tudatos elme figyelmét, és a tudattalanba surran (a jéghegy alsó részébe). Ott viszont változást okoz, ami kihat a jéghegy felső részére is. Így tudunk gyógyítani, segíteni, jótékonyan befolyásolni másokat - észrevétlenül.

Segíts valakinek úgy, hogy ő nem tud róla - ez az igazi önzetlen ajándék egy másik embernek. Ugye, te is csinálsz ilyet?

A jéghegynek számos egyéb jelentése lehet még. Helyette azonban tapintsunk valami kellemesebbet.

Az Életfonal

Az idő szubjektív érzékelésének és megjelenítésének modellje az NLP-ben az Életfonal. 

A következő kérdésből indulhatunk ki, ha szeretnénk előhívni a saját Életfonalunkat: 

Ha a múltat, a jelent és a jövőt a térben kellene elképzelned, hogyan látnád azt?

Az Életfonalat érzékelhetjük úgy, mint egy valóságos fonalat, de lehet az szalag, betonút, fénysugár, folyó vagy bármi más. Van neki anyaga, iránya, kiterjedése, alakja, hajlása, emelkedése, színe, szaga, hangja - mindegyik más és más, van, amelyik kanyarodik, a többi sündörödik, de néhány még pöndörödik is! Mindegyiknek megvan a maga metaforikus jelentése, amelyet nem is nehéz megfejteni. Ha teszem azt, a múltad sötétnek látod, akkor talán kellemetlen emlékeid vannak, és nem szívesen gondolsz vissza ezekre, talán nem is tudsz - "rossz" a memóriád. Ezeket ki is mondjuk. Sötét múltra tekintek vissza - főleg a vizuálisak látják így, mert a kinesztetikus embereket inkább nyomasztja a múlt.

Az Életfonal olyan metafora, amelyet mindenki egyénileg, a saját gondolataiból kiindulva tud megalkotni. A valóságnak egy leképezéséről van tehát szó, amelyben megfigyelhetők a személyes élettapasztalatok vagy a jelenlegi élethelyzetünk, nézőpontunk. Mindannyiunknak teljesen különböző az élete, így az Életfonala is. Egy sikeres embernek a jövő felé emelkedik a fonál, miközben egy kétségbeesett ember talán nem is látja a jövőt, vagy az lefelé tart.

Itt egy másik hasznos vonatkozását láthatjuk a metaforáknak, ami a következő:

Ha a valóságra gondosan felépített metaforát megváltoztatod, az visszahat a valóságra. 

Ez állati fontos. 

Az idegrendszerünkben összekapcsolódik az idő (ami az életünk), és az Életfonal, amely egy képzeletbeli modell. A kapcsolat miatt, ha a modellt megváltoztatod, az visszahat a valóságra. Ha megvilágítod a múltad eddig sötét részét, talán jobban tudsz majd felidézni emlékeket, mint korábban. Ha egy kicsit feljebb emeled a jövőt, talán sikeresebb leszel. Ha belelépsz a jelenedbe, közelebb kerülhetsz a saját életedhez.

Már így is izgalmas felfedezés ez a modell, de ha egy pillanatra elhelyezed a saját Életfonaladra a szüleidét, amelyek vélhetően egymást keresztezik, és te pont onnan indulsz, ahol azok összeérnek, akkor egészen el lehet merülni a témában.

Ne tegyük ezt! Nézzünk valami élőt inkább.

Az Élet fája

T. Harv Eker "A milliomos elme titkai" c. könyvében ír az Élet fájáról. Azt mondja, hogy képzeljünk el egy fát, amely az életünket jelképezi. A fán a gyümölcsök a sikereinket jelentik. Azt mondja, ha az emberek szemügyre veszik a gyümölcsöket, és elégedetlenek azokkal, akkor nagyobb és szebb gyümölcsöket akarnak, s figyelmük erre irányítják. Van azonban a fának egy másik fontos része, ami láthatatlan, mert az emberek nem látnak le a föld alá: Ez a gyökere. Ahhoz, hogy a fa bőven teremjen gyümölcsöt, a gyökerét kell megerősítenünk, megnövesztenünk. Ha a fa erősen kapaszkodik a földbe, s gyökerei mélyre nyúlnak, a fa olyan tápanyagokat is elér, amelytől különösen gazdag termést hozhat. 

Hogy egy metafora mögé oda kell-e tenni a valós üzenetet? Sokszor ezt megteszik, és levonják a tanulságot, de a sugallat erősebb, ha az Olvasóra bízzuk az értelmezést. Mindenkinek mást jelent egy-egy történet. Mi adunk egy keretet, amelyet ő tölt ki tartalommal.


Kalandos út

Gondolj most egy kalandos útra, amelyen végigmehetsz, ha akarsz. Most is indulhatsz, vagy valamivel később, esetleg korábban. Az út során új világokat fedezhetsz fel, a valósággal párhuzamos dimenziókat találhatsz, és megtanulhatod azokat irányítani. Kalandjaid során számos izgalmas történetbe csöppenhetsz, s talán még varázsolni is megtanulsz. Amikor a végén a számos kinccsel a zsebedben visszatérsz az útról, talán nem is lep meg, hogy közben mennyi minden megváltozott.

Mondhatnám, hogy ez a metafora arra utal, hogy...

Például mire? Mi a csuda az a kalandos út? Ha van tipped, írd a hozzászólásokhoz!

tibi
 

  • Eszter szerint:

    Kalandos út-ez lesz a címe az egyik írásomnak.Még nem készült el.Ha megírom,elküldhetem-e neked?

  • Molnàr Erzsébet szerint:

    Ez a kalandos ut lehet pld a személyiség fejlesztés utja, amikor mindazzal, amit tanulunk, alakitjuk magàt az életet, gazdagitva azt, és mire visszanézunk, akkoràra minden megvàltozott…

  • >