Puszilási korlátozás - Mindennapi NLP - Személyiségfejlesztő tanfolyamok
5

Puszilási korlátozás

Annyira el vagyunk szeparálva egymástól. Láttam a Spar-ban egy fiatal párt néhány hete, akik a barátjukkal futottak épp össze. A barát örömmel meg akarta puszilni a lányt, mire az védekezőn felemelte a két kezét, és a barát zavartan vonult vissza. Ja, persze, a vírus! Aztán a pár férfi tagja nyújtotta felé bocsánatkérő arccal kesztyűs kezét ökölbe szorítva, mire a másik bátortalanul hozzáérintette a sajátját. Ja, persze, a vírus.

Azt ne gondold, hogy azon gondolkoznék, ez jó vagy rossz. Mármint, természetesen rossz, hogy ez van. De az, hogy korlátozzuk az érintkezést? Hogy ez tényleg kell-e? Helyes-e? Erre nagyon határozottan annyit mondhatok: Mit tudom én?

A puszilási korlátozás vagy helyes vagy nem. Ahogy azt mondani szoktam, ártani nem használ. Nem kérdés számomra, hogy ezt kell tennem, de nem vagyok biztos abban, hogy tényleg van ennek értelme, mert nem vagyok vírusszakértő. Mivel azonban látok e viselkedésben logikát is, ezért elfogadom, és én is tartom a távolságot.

Szerencsére van a nagy elszigeteltségnek jó oldala is. Miközben emberi lényként a legfontosabb tevékenységünk a kapcsolódás, amelyben most korlátozva vagyunk, szerencsére csak bizonyos kapcsolatok kerülendők. Talán nem mehetünk koncertre, házibuliba, és elmaradnak az aerobik órák is, de a gyerekedet ugyanúgy az öledbe veheted. Nem fogsz kezet az autószerelővel, nem mész közel a pénztároshoz, és maszkban utazol a buszon - de együtt alhatsz a pároddal. Nem találkozhatsz a barátaiddal vagy a kollégáiddal, de az egész napot a testvéreddel töltheted.

Ezek persze csak példák, de azért azt gondolom, nagyon is jellemző, hogy vannak emberek az életünkben, akikkel most sokkal több időt tölthetünk, mindenféle testi korlátozás nélkül. Szabad péntek, szabad szombat, szabad megpuszilni. De kit?

Akik igazán fontosak

Van egy nagyon fontos ember az életedben? Vagy több is? Csak nem vele vagy összezárva? 

Vannak tapasztalataim, amelyek a saját családomból erednek. És ismerek másokat, akik szintén azt mutatják, hogy fontos emberi kapcsolatok kapnak most lehetőséget arra, hogy erősödjenek. De vajon mind felismerjük, hogy eljött az ideje, hogy azt a nagy szeretetet, amely ott van, mélyen bennünk, most végre kiengedjük magunkból, hadd áramoljon szabadon velünk?

Szerintem erre jó most figyelni. 

A legjellemzőbb eseteket írom itt le. Talán magadra ismersz valamelyik szituációban.

Gyerekek, gyerekek...

...szeretik a perecet.

Az enyémek szeretik, hát a tieid?

Nincs ovi, nincs iskola. A gyerekek otthon ülnek. Az online tanulás kevesebb idő, mint az élő, így bőven van szabadideje a gyerekeknek. Ők ráérnek.

Ha neked is van otthon most gyereked, akkor vagy könnyű a dolgod, mert te is ráérsz, vagy nehéz, mert otthon végeznéd a munkádat is. A munka helye a munkahely, és ha nincs meg ez a hely, akkor sokkal komplikáltabb minden. A home office nagyon praktikus VOLNA, ha közben nem kellene főzni, boltba menni, takarítani. Ha a családot is te menedzseled, akkor ez önmagában elegendő feladatot adhatna neked egész napra. Ebben a helyzetben pedig a gyerekre még minőségi időt is fordítani - ez valahol a komoly kihívás és a mission impossible között van.

Márpedig pont ez a feladat. Talán csak el kell szánnod magad, hogy odaülj a gyerekedhez, vagy lemondj a saját szórakozásodról a közös játék javára, de az is lehet, hogy kreatív megoldásokhoz kell folyamodnod. Főzhetsz együtt a gyerekeddel, kitakaríthatjátok közösen a lakást, megnézhettek egy filmet. Az ilyesmi minőségi idő is lehet. 

De ami a legfontosabb: Beszélgetésre találsz alkalmat. Ideje jobban megismerni a másikat. Vagy már mindent tudtok egymásról?

Kedvesem

A gyerek és a szülő kapcsolatánál mi lehet fontosabb?

A párkapcsolat legalább ezen a szinten áll, mert a gyereknek is az a jó, ha anyu és apu jóban vannak. Ráadásul párkapcsolat nélkül a gyereknek sem lenne sok esélye megszületni.

Van, aki a férjével vagy feleségével, más az urával vagy nejével, egyesek a pasijukkal vagy a csajukkal záródtak most össze. (Érzelmesebbek és konzervatívabbak a hitvesükkel.) Ha veled is ott van a kedvesed, akkor ez jelent valamit. Vélhetően egészen fontosak vagytok egymásnak, hogy még egy ilyen elszeparált állapotban sem lehet benneteket levakarni egymásról.

Vajon miért?

Talán már évek óta össze vagytok zárva egy nem túl nívós házasságban. Akkor ez a vírus még csak rátett egy lapáttal. De félre a lapáttal, elő az ásóval, mert most a kapcsolat mélyebb rétegeibe is eljuthatsz. Ez ugyanis remek alkalom lehet az őszinte beszélgetésekre, vallomásokra, bocsánatkérésekre, kibékülésekre. Össze lehet melegedni, de ha ez már nem opció, legalább jó barátságot lehet kötni, és megtanulni örömöt lelni az együttlétben. Ha gyerekek is vannak veletek, ez különösen hasznos lehet, mert mi van, ha már a gyerek fontosabb a párkapcsolatnál?

Talán megvan bennetek a szeretet egymás iránt, méghozzá mélyen és őszintén. Ha ezért vagy most a kedveseddel, akkor ez életeteknek egy igen értékes korszaka. Most egymásra vagytok utalva valamilyen szinten, és megpróbálhatjátok ebből a legjobbat kihozni. Nem véletlen, hogy ez így alakult. Mennyi mindent megtehettek most, amit máskor nem?

Beszélitek mind az öt szeretetnyelvet? Ideje gyakorolni.

Tesók

Hát, a tesók sokszor külön vannak, mert nem egy suliba járnak, és van, aki amúgy is máshol lakik, de most hazakeveredett, és itt ragadt. Adódhatnak nehézségek, kényelmetlenségek, mert néhány gyereknek komoly hiánya van a barátok és megszokott társaság nélkül. Ebben a helyzetben pedig nem feltétlenül könnyű elviselni a testvérek szokásait és egyáltalán a jelenlétét.

Márpedig a testvéri szeretet nem kophat el az időtől. Ellaposodhat, erejét vesztheti, passzivitásba feledkezhet - de akkor is ott van. A testvér az testvér. Együtt nőttetek fel, egy családba tartoztok, nektek mindig egymás mellett kell állnotok, mert összetartoztok. 

Lehet ezt úgy venni, újra összejött a család. Lehet beszélgetni, együtt lenni. Közelebb engedheted magadhoz azokat, akik régen talán a legközelebb voltak hozzád.

Ha nálatok a testvéri szeretet mindig is magától értetődő volt, akkor ez a helyzet nem jelenthet kihívást, csupán lehetőséget.

Ha szülőként szemléled a gyerekeidet, akik most otthon kerülgetik egymást a nappaliban, külön feladat lehet számodra, hogy támogatóan koordináld a kapcsolódásukat. (Örülök, hogy ezt ilyen szabatosan meg tudtam fogalmazni.)

Szülők és nagyszülők

Anyuka és apuka, mama és papa. Ha ott vannak, komoly figyelmet igényelnek. Ha távol vannak, akkor még komolyabbat.

A szülők idővel megöregedhetnek, és ilyenkor már nem azt a fajta biztonságot és gondoskodást jelentik, amit egykor. Megfordul a kocka. Neked kell őket támogatnod és gondoskodnod róluk. Ez persze nem általános. Nem törvényszerű, hogy a szülők, nagyszülők külön feladatot jelentsenek. Sok nagyszülő komoly támaszt nyújt a gyerekeinek és unokáinak. 

Minden ilyen helyzet teljesen egyedi, de az egyértelmű, hogy az ember a szüleinek köszönheti az életét. Egyszer anya és apa voltak a világ közepe. Aztán máshová helyeződött a fókusz. De akkor is, valahol még ott kell, hogy legyenek, a középpontban. Onnan indult az egész. 

Ha a szüleiddel vagy nagyszüleiddel vagy most, nagyon fontos, hogy ez a kapcsolat erős és támogató legyen. Ha távol vannak tőled, és a helyzet miatt elszeparálódtatok, valamilyen módon kapcsolatban kell maradnotok. Ha azt mondod magadban, amikor megszólal a mobilod, "jaj, már megint anyu", akkor ideje változtatni a nézőpontodon. A napi telefonbeszélgetések igen értékesek lehetnek. Milyen jó, hogy ma már fillérekért beszélhetünk egymással!

Papa, mama, gyerekek...

...csupa szív, szeretet.

Sokan vannak, akik halmozottan hátrányos... vagyis halmozottan szerencsés helyzetben vannak, mert az előbbiekben leírt helyzetek mindegyike jelen van az életükben. Családnak hívják ezt.

Ha te is ebben a cipőben jársz, és úgy érzed, egy számmal kisebb, mint a lábad, azt ajánlom, bújj ki abból a cipőből, és húzd fel a házi papucsot. Érezd jól magad a családi körben, mert ez, kérlek, az otthon melege.

Mert a család az nem csak anyu és apu meg a két gyerek és a nagyi. A család az mindez együttesen egy gyönyörű kapcsolatba szőve, amely egyetlen nagy egészet képez, ahol mindenki figyel a másikra, és senki sem lóg ki a sorból, mert az a nagy szeretet, az mindenkinek kijár. Neked is, nekik is. 

És nekem is. 

tibi
 

  • Szilágyi László szerint:

    Tibor!
    Örülök a pozitív világlátásodnak! Olyan jó lenne, ha minden csak fehér vagy fekete lenne.Vagy mégse?
    Azt gondolom azok a házaspárok akik évtizedekig napjaikat külön munkával töltötték, most hirtelen jött ez a nagy szabadság /erőszakos, ránk erőltetett/ nem tudják súrlódás nélkül megúszni!
    Most van itt az ideje “lakva ismerni meg egymást” esetének!

  • Zsuzsi szerint:

    Szia Tibi ,
    Nagyon megindító volt az írásod…és ez nekem csupa szín és csupa szív, nem fekete és nem fehér. Nagyon beleéltem magam az írásodba , és rájöttem , hogy jól csinálom a dolgokat , úgy ahogyan azt megfogalmaztad , hogy tenni kell … teszem tovább , ameddig csak kell , használva az öt szeretetnyelvet , nem csak a gyerekekkel , a férjemmel , de az érintésen kívül a szüleimmel , a nővéremmel is , a szülőket minden igyekezetemmel , szeretetemmel ellátom . És természetesen élelmiszerrel , gyógyszerekkel. Ahányszor csak tehetem , beülök az autóba , és meglátogatom Őket , kinn beszélgetünk , kitartásra és türelemre intve őket , hogy maradjanak otthon , hogy ha a vírus megtisztel minket a távozásával , újra ölelhessük egymást mindannyian a nagy , feltétel nélküli szeretetben. Köszönöm az élményt , újra , meg újra….

    • tibi szerint:

      Köszönöm, Zsuzsi, ezt a pozitív visszajelzést, és örülök neki, hogy elegendő figyelmet fordítasz a szeretteidre. Ez nem mindig könnyű, de úgy vettem ki a soraidból, hogy te tényleg mindent megteszel.

  • Lina szerint:

    Olyan jó azoknak, akiknek a felsoroltak mindegyike, vagy nagytöbbsége megadatik. Nekem csak a szülő, abból is már csak az egyik. Örüljetek, hogy van kikkel összezárva lenni.

  • >