Hétindító: Ragadós emlékek (varázslat – mugliknak is) - Mindennapi NLP - Személyiségfejlesztő tanfolyamok
14

Hétindító: Ragadós emlékek (varázslat – mugliknak is)

Ez itt a Mindennapi NLP hétindítója, amely reményeim szerint szebbé varázsolja majd a hetedet. Bár varázsolni nem tudok (a francba, hogy nem vettek fel a Roxfortba), de tulajdonképpen az NLP is egyféle mágia, csak jól megfogható szerkezete van. Ezt támasztja alá Richard Bandler és John Grinder 1975-ben kiadott "A csoda szerkezete" c. könyve is.

Nem tudom, hogyan indult a heted, az enyém olyan gyorsan, hogy észre sem vettem. De szerintem nem az volt a baj, hogy ez a hét indult gyorsan, hanem az előző elfelejtett véget érni. Ráadásul azon kaptam magam, hogy rágódom. Rágódom régi emlékeken, nem tudom, honnan kerültek most elő, de mindenféle dolgokon pörgetem az agyam, olyasmiken, amelyek már régen történtek, és nem is jók. Ezek az emlékek ragadósak. Egyszer megtörténtek, és azóta is ott ragadtak a fejemben.

Sajnos az emlékek is úgy viselkednek, mint a tanulás. Valami történik, valamit érzékelünk, megélünk, és akkor az idegsejtjeinken keresztülfut egy ingerület. És aztán, amikor tanulunk, megint elolvassuk ugyanazt, vagy meghallgatjuk, vagy csináljuk, és akkor az a szegény ingerület nem tehet mást, megint végigfut ugyanott. És csak tanulunk, tanulunk, s az a szerencsétlen ingerület rohangászik az idegpályáinkon, mint a mérgezett egér, és annyira rohan, hogy közben (bár alaposan tele van a hócipője), kezdi kitaposni magának az ösvényt. Minél jobban kitapossa, annál gyorsabban tud rohanni. Mire teljesen kitapossa a pályáját, meg is tanultuk azt a dolgot.

Na, most, ha szép nyugodtan rohanozik ott szegény ingerületünk, akkor is taposódik alatta a neuron. Vannak azonban azok a ragadós emlékek, ahol nem vagyunk szép nyugodtak, mert épp kinevetnek, kirúgnak, elhagynak, és egyéb galád dolgokat tesznek velünk. És ebben az állapotban az ingerületünk roppant ingerülten rohan végig a testünkben. Ekkor pedig igen mély nyomokat tipor. Minél mélyebb a nyom, annál nyomorultabbul érezzük magunkat.

Na, és ezeket az emlékeket nehéz ám elfelejteni. Neuron legyen a csápján, aki egy ilyen rossz élményt csak úgy pikk-pakk feldolgoz.

És, ami az egészben a legrosszabb, hogy egy csomó ideig nem tudjuk kiverni a fejünkből azt az átkozott emléket. És hónapok múltán is az eszünkbe jut. És évek múltán is újra meg újra lejátsszuk ugyanazt a jelenetet, amikor az a szemét állat azt merte mondani nekünk, hogy nem vagyunk elég jók. Amikor az a degenerált barom képes volt azt tenni velünk. Újra és újra ugyanaz a film pereg előttünk, a mozigépész bealudt, a feje enyhén oldalra billent, és kicsit kifolyt a nyála is, és nem veszi észre, hogy unos-untalan mindig ugyanazt vetíti elénk.

Kedvünk lenne szegény mozigépészt jól oldalba rúgni, de nem lehet.

És nem tudunk elaludni. És bal lábbal kelünk. Savanyú a csokoládé, és keserű az élet.

Van ilyen emléked? Remélem nincs. De gyanítom, hogy van.

Nos, mondanám, hogy engedd el, de hogyan engedd el, ha egyszer hozzád van ragadva?Szeretnék egy pofonegyszerű technikát adni neked, amit ízíben ki is próbálhatsz.

Átrajzolás

Ez egy NLP-s technika, nem feltétlenül a klasszikus kivitel, inkább olyan hétköznapi, emészthető (jó étvágyat) formában mondom el most gyorsan, mert mennem kell az óvodába, és le vannak fagyva az utak, szóval nincs sok időm.

Tehát. Van a rossz emléked. Mondjuk, hogy elhagytak. És ez fájdalmasan érintett. És folyton ezt pörgeted az agyadban azóta is. (De gondolj a saját kellemetlen emlékedre.)

Mielőtt nagyon belemerülnél, ne tedd, kérlek, azt már ezerszer csináltad.

Inkább változtass meg rajta valamit.

Két dolgot változtathatsz, tartalmat vagy szerkezetet.

Kezdd a tartalommal.

Ha az emlék egy kép, és legtöbbször az, akkor rajzold át egy kicsit.

Mondjuk látod az exed, amint azt mondja neked, hogy már nem szeret, és nem akarja ezt a kapcsolatot, és blablabla. Na, ha te nem vagy rajta a képen, akkor ez legyen az első. Legyél rajta. (Ezt disszociált képnek hívjuk, amikor meg te is benne vagy, tehát nem rajta, akkor asszociáltnak.) (De ez amúgy tökmindegy.)

Most akkor megváltozott a kép. Milyen érzés? Remélem, jobb.

Nyúljunk még bele egy picit. Látod a párod? Milyen? Nagy? Mármint a kép arányait tekintve. Meg hozzád képest?

Nos, ez tarthatatlan. Vedd észre, hogy nem is nagy. Elkezd zsugorodni. Kicsinyítsd le. Sőt, picinyítsd is le. Legyen fele akkora, mint te. Csak a móka kedvéért.

Na, milyen érzés? Ugye, jó?

Oké, színezgethetsz is, mert rajzolhatsz neki bajuszt, nem bánom. Adhatsz a fejére vicces kalapot

Most változtassunk a szerkezeten.

(Tulajdonképpen, amikor magadat is ráraktad a képre, hogy kívülről lásd az eseményt, az egyben szerkezeti változtatás is volt, de nem számít.)

Most nézd meg a képet. Nagy vagy kicsi?

Legyen kicsi. Mint egy fénykép.

Színes? Ne legyen az. Legyen fekete-fehér. Sőt, legyen kopott. Talán a párod már le is kopott a képről. Úgy kell neki.

Hol látod a képet? Milyen messze van tőled?
Tudod mit? Told jó messzire. Vagy öt méterre.

Milyen érzés?

Nos, ez a játék lényege. Valóságot teremtünk. Ami a fejedben megtörténik, az olyan, mintha valóban megtörténne. Ha egy citromra gondolsz, folyni fog a nyálad. Az előbbi játékot valóban átélted.

Remélem, kellemesen kirohangálta magát az ingerületed.

Ha hét közben eszedbe jut valamilyen kellemetlen emlék, kapd elő a varázsceruzát, és ne kíméld.

Élesben is használhatod, nem csak emlékeken. Ha bunkó a főnökasszony, bajuszt neki! Ha férfi, nézd meg tűsarkúban.

Én abban bízom, hogy szuper lesz ez a heted. Meg az enyém is.

Szaladok!

tibi
 

  • Marika szerint:

    Köszönöm szépen!

    Te is csak egy manipulátor vagy a sok közül.
    Az ilyen manipulátoroktól jobb távol maradni, mert csak életeket fertőznek.
    Köszönöm, hogy elküldted az írásodat, számomra nem mondott semmit.
    Üzenem, hogy a manipulátorok, és hekkerek kíméljenek, mert nem valószínű. hogy további leveleiket elolvasom, mivel emberi épülésre nem szolgál.

  • daibo szerint:

    Elképzelem, hogy Marika vagyok! Én is csak egy manipulátor a sok közül. Az ilyen manipulátoroktól jobb távol maradni, mert csak életeket fertőzök.Az írásom csak fertőz, hisz fogalmam sincs mire reagáltam. Az, hogy nem tudom miről beszélek, mellékes. NLP, szerkezet, átkeretezés számomra nem jelent semmit.De jó érzést ad, hogy jól megmondhattam a magamét. Büntetlenül (tényleg?), következmények nélkül (tényleg?).
    Nem írom le milyennek képzelem el Marikát, de elég vicces és sajnálatra méltó is.
    Felbosszantott Marika írása, de most, hogy átkereteztem, már köszönöm, a kreativitásomat mozgósította.
    “Apró kis sunyiságainkból építjük a földi poklot és bár a kicsinynek tűnő örömökből az édenkertet.”

  • Melinda szerint:

    Kedves “manipulátor”! Nekem viszont nagyon sokat mondott a cikked, és ki is fogom próbálni az átrajzolást 🙂

    Egy kérdés: működik olyan emlékekkel is, amelyek csak képileg léteznek, úgy értem, hogy nem személyesen éltem át, hanem láttam valamit egy filmen, és az a kép vagy képsorozat olyan mély, félelmetes és szomorú nyomott hagyott bennem, hogy mai napig sem tudok szabadulni tőle?

    • Tibi szerint:

      Szia Melinda! 🙂

      Természetesen működik. Pont ez a lényege a filmeknek is, hogy bár csak képernyőn/vásznon látjuk, gyakorlatilag magunk is átéljük. Hatalmas ereje lehet egy ilyen élménynek.

      Ezzel az élménnyel is el lehet játszani – de figyelni kell rá, hogy ne menj bele túl mélyen a rosszba.

      Aminek nagy ereje van (erre épít a fóbia-gyógymód is), hogy kilépsz, és ha kiléptél, még egyszer kilépsz.
      Tehát, ahogy visszagondolsz arra az élményre, amikor nézted ezt a filmet, lépjél egy szinttel hátrébb, és lásd magad, ahogy nézed a filmet. Aztán lépj még hátrébb, és lásd magad, ahogy látod magad, ahogy nézed a filmet. Változtasd fekete-fehérré, gyorsítsd fel, tegyél alá vicces zenét. De ez csak pár tipp volt 🙂

  • Ildikó szerint:

    Szia, az átrajzolásról nekem rögtön a Harry Potter egyik legjobb jelenete jutott az eszembe, így duplán vigyorogtam rajta. 😀
    Nagyon jó ötletek, köszönöm őket, én a fekete-fehér eltávolításos módszert kezdtem el, még ott tartok, hogy távolodik a kép, egyre kisebb, és ez jóó!
    Tényleg köszi!

  • Éva szerint:

    Tetszenek a visszajelzések . Én még nem nem csináltam meg. Több van, már ezen is meglepődtem.Nem is tudom melyikkel kezdjem .
    No nem nagy dolgok , de azért nem hagyom ki.

  • Gabi szerint:

    Szia Tibi! Az én exem olyan kicsi lett a képen, hogy egyszer csak lefújtam róla. 🙂 Egy darabig eltart majd, amíg átrajzolgatom az emlékeimet, de szerintem ez egy jó móka. Köszönöm! 🙂

  • Gabi szerint:

    Szia Tibi! Az én exem olyan kicsi lett a képen, hogy egyszer csak lefújtam róla. 🙂 Egy darabig eltart majd, amíg átrajzolgatom az emlékeimet, de szerintem ez egy jó móka. Köszönöm! 🙂

    • Gabi szerint:

      Kétszeresen is eltûnt, ebbôl is látszik, milyen hatásos! 😀

      • Tibi szerint:

        Szia Gabi! Csúcs, hogy milyen hatékony vagy 😀 Most mondanám, hogy fújni nem ér, de… Úgy kell neki! 🙂 Valójában sikeresen ötvözted ezt a gyakorlatot egy másik NLP-s gyakorlattal, amelynek a címe: “A nagy csúzli”. Van érzéked az NLP-hez, ez már kétségtelen!

  • >