Tetszik ez a kép, elgondolkodtató:) Bár egy kicsit harciasnak is tűnhet a helyzet, amit felvázol, de tulajdonképpen az egész enelpés kommunikációs modellnek ez az alapja. Ha el akarsz valakinél érni valamit, de nem megy, akkor egyszerűbb, ha egy kicsit elfelejted, amit akartál, és inkább egyetértesz vele. Beléphetsz a másik világába, és ha elegendő időt töltesz el ott, akkor kezded magad otthonosan érezni. Általában ilyenkor érdemes elmondani, amit akartunk, mert ilyenkor már ismerjük a közös nyelvet, amin szót érthetünk.
Persze erre nem mindenki hajlandó. Van, amikor mondok valamit, a másik meghallgatja, aztán később megint elmondom neki, mert mi van, ha mégsem hallotta, vagy nem értette jól, vagy valami. Később megint elmondom, mert nem igaz, hogy már mennyiszer elmondtam, és mégsem csinálja úgy, ahogy én akarom. Néha ő is mond valamit ugyanarról a dologról, amiről én, de teljesen más oldalról közelíti meg. Erre én természetesen megint elmondom neki a saját álláspontomat. Te észre szoktad venni, amikor ilyen helyzetben vagy? Nincsen közben deja vu érzésed? Vagy olyan, mint amikor ugrik a tű a lemezjátszón?
Szóval általában elég egyszer elmondani a dolgokat, hogy a másik megértse. Ha már harmadszorra mondod, hiába teszed, úgysem érsz el vele semmit. Ilyenkor inkább csatlakozz a másikhoz, és gondolj arra, hogy talán neki is igaza van. Nézd meg, mit is akartál elérni. Azután találj ki - az ő szemszögéből magadnak - valami más megoldást, amely mindkettőtöknek megfelelő.
Sokszor hasznos ez, de talán az olyan helyzetekre a legjobb, amikor már hosszabb ideje nem tudsz valakivel dűlőre jutni, nem tudsz kilépni egy helyzetből, vagy éppen belelépni nem tudsz egybe. Szóval jó az, ha egy kicsit másképpen is megtanulunk kommunikálni. És vedd észre, ha ugrik a lemez!
Már megint a Columbo jutott eszembe! Ugyanis a Columbo sorozatnak van egy olyan része, amelyben Columbo képkirakózva fejti meg az adott bűnügyet!
Márti, nem tudom, talán azért csak ismerik, ha meg nem, akkor legalább van min gondolkozni 🙂
Szia Blanus, elolvastam a blogodat, és felnézek rád, hogy megtetted ezt a bátor lépést – ezzel is azt bizonyítod, hogy sohasem késő változtatni! Üdv. Márti
Tetszik, amit írtál, Tibi, csak elgondolkoztam, vajon a fiatalabbak értik-.e még azt a kifejezést, hogy "ugrik a tű a lemezjátszón"?Vagy jobban értik azt, hogy ha kétszer megy el ugyanott, ugyanúgy a macska, hiba van a mátrixban? Vagy már ez is kiment a divatból???
Köszi, Blanus, és gratulálok a munkához! 🙂
tibi ez az irasod fantasztikus. nagyon jokor kott. tudod epp megkaptam egy allast az interju masnapjan kexhettem es egy teljesen mas kulturaju osszeszokott csapatot kell fonokkent kordinalnom es van porobaido is hogy en hogyan mukodok fonokkent. es en pont ezt a hozzaallast talatam ki magamnak es csinalom is mellesleg jol is erzem sokszor magam az o oldalukon, amikor jott a leveled. koszi, blanus