Még novemberben fotóolvastam Boris Vian: Tajtékos napok c. könyvét. 1946-ban írodott, 108 oldalas könyvecske,én ezer oldalasra fűztem, úgy olvastam, mert számítógépen nagyon gyorsan végigpörög egy könyv. Az ún. előzetes áttekintést sem csináltam meg, a könyvet találomra, megérzés útján választottam. Tetszett a címe. Fotóolvasás közben Brian Eno-t hallgattam. Márciusig el is felejtkeztem a könyvről. Akkor megint átpörgettem párszor, összességében legalább 200-szor elolvastam. Akkor még semmire sem emlékeztem az egészből, de fotóolvasás után összeírtam a gondolataimat. Egyszerűen csak leírtam azt, ami az eszembe jutott, gondolkodás nélkül. Ez volt a fejemben:
Egy lány, egy lakótelepi lakás, emeletek, lift, egy szerelem története, gyilkosság, őrültek, bolondok háza.Menekülés, megnyugvás. Minden itt van előttem, csak ki kell nyitnom a szemem. Kékség. Tenger és ég.Több szereplő, mennek az utcán, városi történet. Mi történt a virágokkal? Hogyan találjuk meg az elveszett kulcsot?Kietlenség és sivárság közepén virágzó rózsa. Sivatag és tűz. Fáradtság és fásultság. Embertelen körülmények. Képzelt világ.
Tegnap elolvastam a könyvet hagyományos olvasással is.
Már az előszó is a legjobb előszó, amit valaha olvastam. Nem is előszó, csupán előszócska. Igazából amíg nem vettem fel az író stílusát, egy szót sem értettem a könyvből, de ha sikerült belépni ebbe az álomszerű, valószínűtlenül kézzelfogható világba belépni, akkor igencsak varázslatossá válik minden. A metaforák mögötti tartalom sokszor szó szerinti, a nyelv használata zseniális. A kitalált dolgok a legapróbb részletig megálmodva. A leggyengédebb gondolatok játszanak a vak kegyetlenséggel, bennem a könyv ennek ellenére pozitív nyomot hagyott. Kíváncsi vagyok a többi írására is.
A gondolataim, amelyeket fotóolvasás után felírtam tökéletesen igazodnak a mű tartalmához. Néha idő kell, hogy felfedezzük az összefüggést. De nem szeretnék irodalmi elemzést adni, nem vagyok esztéta, meg kritikus, és semmi hasonló, ezért csak azt tudom mondani, nagyon jó volt ezt a könyvet olvasni, nagyon tetszett, ha bírod a gyűrődést, olvasd el te is.
Mivel egyáltalán nem tudom leírni, hogy mennyire tetszik ez a könyv, megmutatom, mi tetszik benne. Tessék, a kedvenc idézeteim:
” Colin megvizsgálta Alise-t. A leányzat, különös véletlen folytán, fehér sweet-shirtöt és sárga szoknyát viselt. Fehér-sárga cipőt, továbbá jégkorongozó korcsolyát. Füstszín selyemharisnya és alig magas szárú cipőjére lehajtott fehér zokni volt rajta. A cipő fehér gyapotfűzője háromszor körülérte a bokáját. A leányadalom még élénkzöld sálat is hordott, s roppant sűrű, szőke hajat, amely szoros göndörülettel keretezte arculatát. A látás feladatát nyitott kék szem segítségével végezte el, térfogatát pedig üde és aranyos bőrfelület határolta. Kerekded kar és lábikra tulajdonosa volt, valamint karcsú deréké, s olyan szépen ívelt mellkasé, hogy szinte fényképnek tetszett.”
“– Megint csak ragaszkodom Gouffé hagyományaihoz, midőn ezúttal egy déltengeri, pézsmával illatosított portóiban sütött hurkácskát készítenek.
– Melynek titka? – érdeklődött Colin.
– A következő: „Vegyünk egy hurkácskát, és nyúzzuk meg, bárhogy acsarkodik. Őrizzük meg gondosan a bőrét. Tűzdeljük meg a hurkácskát vékony szeletekre vágott homárlábbal, amelyet lóhalálban megfuttatunk elég meleg vajban. Aztán jéggel bélelt könnyű kukta fenekére hullajtjuk. Szítsuk fel a tüzet, és az így nyert helyen ízlésesen helyezzünk el lassú tűzön főtt borjúmirigy-karikákat.
Amikor a hurkácska mély hangot hallat, íziben vegyük le a tűzről, és ontsuk nyakon jó minőségű portói mártással. Piszkáljuk meg platina lapickával. Zsírral kenjünk ki egy formát, és tegyük el, nehogy megrozsdásodjon. Tálaláskor készítsünk erőlevest egy kis szódavízből meg negyed liter friss tejből. Körítsük a miriggyel, tálaljuk, és menjünk a fenébe.”
“Leült a járda szélére, és tovább sírdogált. Nagyon megkönnyebbült, és a könnyek kissé sisteregve fagytak meg, majd darabokra törtek a járda sima gránitkövén.Öt perc múlva döbbent rá, hogy Szamárhidy Isis háza előtt ül. Két lány ment el mellette, és belépett a lépcsőházba.Szíve mérték felett megdagadt, megkönnyebbült, felemelte a földről, és utánuk repítette.”
“De aztán mégis elengedte Alise-t, és ment felkérni Chloét. A lány ránézett. Nevetett, és jobb kezét a fiú vállára tette. Colin érezte üde ujját a nyakán. Kettejük teste közt a távolságot a jobb muszkli összerántásával csökkentette, a rántást két okosan megválasztott, koponyából kifutó idegpálya vezérelte.
Chloé még mindig nézte. Kék volt a szeme. Megrázta fejét, hogy hátravesse ragyogó göndör haját, majd szilajul Colin arcához tapasztotta halántékát.
Környös-körül bőséges csend lett, és a világ maradék részének java darabja kezdett egy fabatkát sem érni.”
“Egyszerre itták ki poharukat.– Rémes… – mondta Chick, akinek mindkét szeme vöröslő fényben kezdett villogni.Colin a mellkasához kapott.– Még annál is különb – mondta. – Nem hasonlít semmilyen ismert borhoz.– Az nem számít – mondta Chick. – Te sem hasonlítasz semmilyen ismert férfira.”
“Ott, ahol a folyók a tengerbe ömlenek, nehezen járható torlasz támad, meg nagy tajtékos örvények, amelyeken hajóroncsok táncolnak. A küléjszaka és a lámpafény között, a homályból előtörtek az emlékek, beleütköztek a világosságba, és hol alámerülten, hol pedig láthatóan, megmutatták fehér hasukat meg ezüstös hátukat.”
” Chick felemelte kétkorongos lemezjátszója fedelét, és feltett két különböző Partre-lemezt. Mindkettőt egyszerre akarta hallgatni, hogy új gondolatok pattanjanak ki két régi gondolat összeütközéséből. Egyenlő távolságra tette a két hangszórót, hogy a feje pontosan ott legyen, ahol az összeütközés végbemegy, s hogy önműködően megőrizze a becsapódás eredményeit.
A tűk megreccsentek a kezdő csigavonalon, majd beilleszkedtek a barázda vájatába, és Chick agyában felcsendültek Partre szavai. Kitekintett helyéről az ablakon, s megállapította, hogy a tetőről imitt-amott füst száll fel nagy, kék, alul meg pirossal színezett tekervényekben, mint a papírfüst. Gépiesen nézte, hogy a piros teret nyer a kékkel szemben, s a szavak nagy villanásokkal csapnak össze, s olyan puha pihenőteret biztosítanak fáradtságának, mint a májusi moha.”
Találtam egy videót Colin és Chloe esküvőjéről. Elég jól sikerült elkapniuk a hangulatot 🙂
