Gyógyító mese

Most újra felrakom ide egy régi írásomat, amellyel kb. 6 évvel ezelőtt gyógyítottam a gyerekeimet, amikor még mesehallgatós korban voltak.

Ez a mese az immunrendszer erősítését célozza meg. A lényege a metafora, a feladatadás, a figyelemelterelés és maga a figyelem. És persze más is.

A kis házmester

Képzeld csak el, ez egy gyógyító mese! De csak akkor működik, ha Te is segítesz. Mert ebbe a mesébe bizony Neked kell majd rajzolnod!

Tudod van az úgy, hogy némelyik gyerek folyton kint rohangál, egész nap meg nem áll, csak játszik és szalad és játszik, és ez megy napról-napra, hétről-hétre. Ezek a gyerekek sosem betegek, nem is nagyon szoktak hiányozni az iskolából vagy az óvodából.

De vannak olyan gyerekek is, akik néha betegek lesznek. Fáj a hasuk. Lázasak lesznek. Hányingerük van. Vagy köhögnek. Esetleg sípolva veszik a levegőt. És akkor nincs ám óvoda sem. Pedig az óvoda jó dolog, hidd el. Te is tudod. De amikor beteg vagy, akkor Te sem mehetsz oda. Otthon kell pihenned.

Na és olyan is van, hogy egy kisfiú vagy egy kislány, aki ügyesen bevette az összes orvosságát, és szépen meggyógyult, visszamegy az óvodába, de aztán megint beteg lesz. És amikor megint meggyógyul, nemsokára újból beteg lesz. És ezek a gyerekek sokat vannak otthon, de az is lehet, hogy néha még a kórházba is be kell menniük, hogy ott gyógyítsák meg őket.

Hát ezen gondolkoztam, hogy ha egyszer meggyógyultál, vajon minek leszel beteg újból? Tudod, meddig gondolkoztam? Nagyon sokáig! Képzeld el, hogy reggeli közben kezdtem ezen gondolkozni, ebéd közben még mindig csak ugyanezen gondolkoztam, és csak vacsora közben hagytam abba.

Tudod, miért hagytam abba? Azért, mert végre rájöttem valamire. Rájöttem, hogy miért lesznek betegek a gyerekek.

Most már tudom, ki vigyáz rá, hogy a gyerekek sohasem legyenek betegek: egy kicsike házmester. Bizony. Mert igazándiból az úgy van, hogy minden gyerekben lakik egy kicsike házmester. Na ez nem olyan igazi, nagy házmester, hanem egy egészen picike.

Őneki az a dolga, hogy figyeljen rá, odabent a gyerekekben mindig minden rendben legyen. Ha jön egy bacilus, amitől betegek lennének a gyerekek, hát fogja a seprűjét, és jól kiseperi. Ha fáj a hasad, odamegy, és jól elkergeti a hasfájást. Ha fáj a torkod? Akkor jól kitakarítja odabent a torkodat, és már el is múlt a fájdalom! Egész nap dolgozik ez a kis házmester, és mindenre odafigyel! Képzeld, ha jól dolgozik, semmilyen betegséget nem enged be a testedbe! Nem fél semmitől! Sem a náthától, sem a hányingertől vagy a fejfájástól vagy a köhögéstől, semmitől sem fél, mert mindet el tudja kergetni.

Na de ha ő ilyen ügyes, akkor miért lesznek a gyerekek mégis betegek? Hát azért, mert néha bizony kicsit ellustul ez a házmester. Talán, amikor túl sokat ülsz a tévé előtt, és akkor ő is csak a tévét nézi a szemeden keresztül, és közben elfelejt kitakarítani? Nem tudom. De néha bizony olyan lusta lesz, hogy csak itt-ott takarít, egy kicsit sepreget, aztán lefekszik aludni, vagy visszacsücsül a tévé elé. És bizony, amikor ő nem figyel, hát néhány bacilus belopakodik a testedbe, és akkor beteg leszel. És ha beteg vagy, akkor gyógyszereket kell szedned, hogy meggyógyulj. De ha a kis házmester még utána is csak alszik, és lustálkodik, akkor megint be tud lopakodni egy bacilus.

Én egyszer fel akartam ébreszteni egy ilyen lusta házmestert. Becsuktam a szemem, és elképzeltem, hogy ott alszik. Nagy sapkája volt, picike lábai, és jó nagy pocakja. Sárga fekete csíkos pulóver volt rajta, kicsit olyan volt benne, mint valami dagi méhecske. Hát úgy aludt, hogy hiába mondtam neki: "Ébresztő, te hétalvó!", nem ébredt fel egy percre sem. Aztán kiabáltam neki: "Ébresztő, Te hétalvó, sőt, Te lusta-lusta nyolcalvó, keljél fel, hasadra süt a nap!" De semmi.

Aztán raktam mellé ébresztőórát, hadd csörögjön jó hangosan! Semmi. Megcsikiztem a talpát egy madártollal. Még mindig semmi. Lespriccoltam vízipisztollyal. Semmi, semmi, semmi.

Kicsit szomorú is lettem, hogy nem sikerült felébresztenem. Bánatomban elkezdtem firkálni egy üres papírlapra. Lerajzoltam őkelmét, a hétalvó házmesterkomát. És ha már nem tudtam felébreszteni, hát most csak azért is úgy rajzoltam le, hogy ébren van. Éppen egy seprűt fogott a kezében, amivel pont úgy sepregetett, hogy elkergesse az összes bacilust, hasfájást, köhögést és hányingert, és minden betegséget, ami csak létezik a földön.

Szépen lerajzoltam, még ki is színeztem. Aztán álmos lettem, a ceruza kipottyant a kezemből, én pedig elaludtam.

Álmomban találkoztam vele. Pont úgy nézett ki, mint ahogyan lerajzoltam. Kicsit még álmosan pislogott, de ébren volt!

És amikor felébredtem, olyan jól éreztem magamat! Mert a házmester tényleg felébredt! Tudod, miért? Képzeld, ezt a házmestert csak úgy lehet felébreszteni, ha lerajzolod. Ha lerajzolod őt, és szépen kiszínezed, és a papírt lerakod az ágyad mellé, de úgy ám, hogy felfelé legyen rajta a rajz, akkor amikor Te alszol, felébred a kis házmester. Mert meg akarja kukucskálni, mit rajzoltál róla. Mert nagyon-nagyon kíváncsi természete van! De amíg Te ébren vagy, nem bújik elő. Csak amikor elalszol. Akkor viszont kibújik az ágyából, és megkukkantja a rajzodat. És imádja a színes gyerekrajzokat. Főleg, ha pont ő van rajta. És ettől olyan jó kedvű lesz, hogy minden álom kimegy a szeméből, és egyből fogja a seprűjét, és elkezd takarítani odabent. Fülön csípi az összes bacilust, bizony!

Tudod mit? Ébresszük csak fel a Te kicsi házmesteredet is! Rajzold le ide őt! De nehogy azt rajzold le, ahogy alszik, hanem azt, ahogy éppen takarít a seprűjével. És szépen színezd is ki, mert azt nagyon szereti.

Ha már lerajzoltad a kis házmestert, tedd ezt a papírt valahova az ágyad mellé. Tedd csak ki oda, és amikor este elalszol, gondolj közben arra, hogy fog örülni a kis házmester a rajzodnak, és gondolj még arra is, hogy fogsz majd Te is csodálkozni, amikor majd észreveszed, hogy már milyen régóta egészséges vagy! És ha mégis egyszer elkezdene fájni a torkod, a hasad, a fejed, vagy bármi bajod is lenne, hát csak rajzold le megint ügyesen, és rakd ki az ágyad mellé a rajzot éjszakára. Mert olyan kíváncsi ez a kis házmester, hogy úgysem bírja ki, hogy ne bújjon elő, hogy újból megkukucskálja, mit is rajzoltál róla. És akkor megint csak nekilát takarítani...

Szeretnéd te is megtanulni a gyógyító mesék írását? Katt ide.